Chicago és hazatérés

Tegnap nem órára keltünk, nem siettünk sehova, és délig kellett kijelentkezni, úgyhogy rápihentünk a visszaútra. Leadtuk megőrzésre a szállodában a bőröndöket, kinyomtattuk a beszállókártyákat a repülőkre, aztán irány a város. Chicago belvárosáról New York jutott eszünkbe. Felhőkarcolók, metró (bár itt az utca fölött megy), logikusan felépített utcák, stb. Nagyon meleg volt (36 fok) és a páratartalom is nagy volt, szóval szenvedtünk is és nem is bírtunk szokásos tempót diktálni, csak lassabbat. Kerestük a 66-os út kezdetének tábláját, majd mivel nem találtuk elmentünk ahhoz a szökőkúthoz, ami a Rém rendes család elején látható. Visszafelé persze egyből megtaláltuk és kiderült, hogy ott köröztünk körülötte :) Nem baj, hogy elsőre nem találtuk meg, mert így ebédeltünk egy jót egy kis olasz egyetemi kajáldában. Ezután elmentünk még északra a folyóhoz, majd egészen a régi víztoronyig sétáltunk, onnan meg vissza. Bementünk a Milleneum parkba, megnéztük "a bab-ot", fényképeztünk sokat, aztán visszamentük a szálloda melletti sarki kajáldába, ahol nagyon finomat ettünk.
A szállodában felvettük a csomagokat, és megint vicces dolog történt, mert ez a csomaghordó srác is volt már Magyarországon :)
A dugó ellenére egész jól kiértünk a reptérre. Ott átöltöztünk száraz és tiszta ruhákba, majd izgulva feladtuk a csomagokat. Szerencsére megint nem léptük túl a határt, de közel volt. A néni jót mosolygott rajtunk, mikor mondtuk, hogy lenne egy plussz bőrönd, hogy hát látja jól bevásároltunk, és hát igen, itt nagyon érdemes, stb.:)
A repülőút most jobb volt, a gép is újabb volt, volt mindenkinek saját beépített tévéje, így gyorsabban elment az idő. A London-Bp. járat késve indult, aztán itt sem engedtek először ki minket a gépből, mert nem tudták leállítani az egyik hajtóművet, de végül sikerült így nagy szomorúan hazajöttünk.

Benyomásokról akarok majd még írni, meg felrakok pár képet mert most már nincs erőm, szóval még lesz bejegyzés :)

A születésnap

Ma reggel magunkhoz képest későn keltünk, de nagyon kellett aludni, mert fáradtak voltunk. Mint korábban említettem prémium lakosztályunk volt, és ezt az is mutatja, hogy a reggelinél nem műanyag evőeszközök voltak, hanem rendes tányér, bögre, kés,stb... Úgy meglepődtem, hogy hirtelen nem tudtam velük mit kezdeni :D
Amúgy tegnap mikor odaértünk gondoltam főzök egy kávét. Csak egy adag volt a szobában, így előkerestem azokat, amiket a korábbi helyekről magunkkal hoztunk.Akkor találtam meg az otthonról hozott 2in1 kávékat. Hát ennyire hülye is csak én lehetek, hogy hozok egy adag rendesebb kávét otthonról, és aztán 3 hétig szenvedek az itteni kávénak nevezett löttyöktől :D Sebaj, az lett a vége, hogy lefőztem azt az egy adagot, és azzal engedtem fel sima víz helyett az otthoni kávét. Egész iható volt :) Reggel ugyanezt csináltam, így fogyott kicsit a csomagunk :)
12:30-ra volt foglalásunk a Jim Beam gyárba, kb. 25-re értünk oda, és utolsóként estünk be a buszba a csoporthoz. Nagy élmény volt, meg hát én nagy előzékenyen odaadtam az én kóstoló adagomat az Ünnepeltnek, így ő még jobban örült, én meg vezethettem a Chargert a reptérre :) Jó kis kocsi, elfogadnám :)

Érdekes amúgy ez a Louisville, tiszta vidéki kisváros, ahol a szokásosnál is jobban rácsodálkoznak a messziről jött turistákra, és viccelődnek, kedvesek. A reptéren ettünk még egy keveset a KFC-ben, elvégre Kentuckyban nem lehet kihagyni. Kipróbáltuk a masszázsszékeket is, nagyon jó volt, aztán irány Chicago. Rövid utunk volt, 7-kor indultunk és 7:15-kor indultunk :) Na jó, volt benne egy óra időeltolódás is, így most 7 órára vagyunk az otthoni időszámításhoz képest.

A reptérről úgy döntöttünk taxizunk a hotelba, mivel 3 db 23 kilós csomagot végigrángatni a metrón nem olyan vicces dolog. Tudtam, hogy valami jobb helyet foglaltunk, de nem számítottam ennyire jóra. Rögtön az ajtóban vártak minket, elvitték a csomagokat, tisztára, mint a filmekben :) Az még meglepőbb volt, hogy a srác beszélt magyarul :) Kiderült, hogy élt ott korábban :)

A Palmer House Hilton Hotelben vagyunk amúgy, ami Chicago második legnagyobb szállodája. Mondjuk sejthető volt, mert a szbaszámunk a 14268-as :) az első két szám az emeletet jelenti, azaz a 14-en lakunk :)
A hotel oldalán található néhány kép is:
http://www3.hilton.com/en/hotels/illinois/palmer-house-a-hilton-hotel-CHIPHHH/index.html?WT.srch=1

Korábban még foglaláskor lehetett különböző extra opciók közül választani, és én befoglaltam egy pezsgős, tortás, bonbonos bekészítést. A meglepetés a vártnál is jobban sikerült :D:D:D

Lassan alszunk, holnap megnézzük Chicagot, aztán itteni idő szerint este 21:45kor indul a repülő haza. Londonban 3 óránk lesz az átszállásra, és a hivatalos idő szerint 17:50kor érkezünk Budapest Ferihegyre. :( Várhatóan nagyon szomorúak leszünk, kicsit már most is azok vagyunk :(

Louisville

Ma reggel 4 órányi alvás után átrepültünk Denverből Louisville-be. Ez Kentuckyban van, és arról híres, hogy egy fél óra autókázás után a Jim Beam gyárnál van az ember, és mivel van, akinek ez a kedvenc itala és holnap/ma van a szülinapja ezért ide kellett ugranunk, ha már az álamokban vagyunk :) Hivatalos jegyünk holnapra van, ma csak odamentünk körbenézni, fotózgatni, szép helyen van és nagyon jól meg van csinálva a környék.
Persze az odajutáshoz ismét autót kellett bérelnünk, ez 24 órán belül a 3. bérautónk :) Mivel ez egy kisebb város kisebb kölcsönzővel, itt nem úgy ment, hogy kimentünk és választottunk, hanem megkérdezték, hogy kettő közül melyiket szeretnénk. Kicsit csalódottan mentünk a parkolóba, ahol viszont sokkal több autót láttunk, köztük Dodge Chargert is, amit nagyon szerettünk volna. Sikerült elintéznünk a cserét, így az Ünnepelt legnagyobb örömére egy iszonyat jó autónk van :)
A szállásunk is prémium, kisebb apartman, nagyobb mint a lakásom...

Holnap még visszamegyünk hivatalos gyárlátogatásra, aztán este repülünk Chicagoba.

Persze most, hogy aludhatnénk nem tudok, de legalább így van időm írni. Ja és ma amúgy megint jöttünk 2 órát visszafelé, gondolom ez is megzavar.

Defekt

Pénteken nem sokat aludtunk, ezért úgy döntöttünk megyünk egyenesen Denverbe, csak Friscoban állunk meg a Smiling Moose-ban ebédelni, mert annyira finom volt az a paradicsomleves, amit két hete ott ettünk. Még utolsó vásárlásokat is intéztünk, és már nagyban örültünk, hogy milyen jó korán Denverbe érünk tudunk pihenni, talán még a városból is látunk valamit, és lesz idő befejezni a pakolást. Hát sajnos nem így történt. Levezettünk az elmúlt hetekben kb. 8000 km-t, és az utolsó 40 km-en sikerült rámenni egy leszakadt kipufogócsőre úgy, hogy szép kis defektünk lett. Nagy volt az ijedtség, mert borzalmas hangja volt, másrészt a 4 sávos autópályán csak a belső leállósávban tudtunk megállni, ami nem volt veszélytelen. Nagyon rossz volt, ahogy száguldoztak mellettünk az autók, mi meg ott ültünk tehetetlenül. Hívtuk az autóbérlőt, akik mondták, hogy max másfél óra és jön értünk az autómentő, de mivel nagyon rossz helyn álltunk hívtuk a rendőrséget is. Jött is egy ember úgy 45 perc után, beállt mögénk villogóval, akkor egy kicsit nyugodtabb voltam már. Sajnos az autómentőnek 2,5 órán át nem sikerült odaérni, többször is hívtuk őket, hogy mi van már, mindig mondták, hogy 10 perc. Közben elkezdett sötétedni, és a zsaru is jött, hogy egyre veszélyesebb lesz ha besötétedik, nem maradhatunk ott. Megnézte az autót és mondta, hogy szerinte ha kicseréljük a kereket azzal lassan el tudunk menni a reptérre a kölcsönzőig a csereautóért. Végül jött arra egy autópálya felügyelő, így két autóval már le tudták úgy zárni a sávot, hogy lehessen kereket cserélni, amit a zsaru meg is csinált nekünk. Ő autópálya rendőr volt, és láthatóan fel volt készülve az ilyen esetekre. Amúgy nagyon sok hasonlót láttunk az út során, errefelé ez gyakori, és utólag már nem bántuk, hogy az elején hagytuk magunkat rábeszélni a plussz biztosításra is ami ilyen esetekre szól. Szerencsére az idegőrlő 2,5 órán kívül nem volt nagyobb baj, persze a kölcsönzőnél is voltak adminisztrációs problémák, és valamikor este 10 után értünk csak a hotelba Denverben, és megint fél2ig pakoltunk, de sikerült :) A szállás is jó volt, megint egy Hamptonns Inn.

Reménykedve figyeltem mikor jönnek már értünk

Itt álltunk

A sérülés

Goblin Valley

Ami kimaradt a tegnap reggeli bejegyzésből, hogy tegnapelőtt a Goblin Valley-ben voltunk. Ez még Utah-ban volt, sokat kellett hozzá autózni, és mivel 38-40 fok volt a völgyben nem voltunk ott sokat, pedig nagyon érdekes hely volt. Lényegében úgy kell elképzelni, hogy egy jó nagy hatalmas völgy tele vörös sziklából "épült" gombákkal :) Inkább mutatom:

Innen érkeztünk Rifle-be. Este bementünk egy italboltba és nagyon meglepődtünk, hogy lehetett kapni magyar kékfrankost, bikavért, meg unicumot. Mondtuk is az eladónak, hogy ez milyen meglepő, és ő mondta, hogy van egy kisebb magyar közösség a környéken, miattuk van :) Másnap úgy 100 km-rel keletre szintén bementünk egy hasonló boltba, és ott meg tokajit találtunk :)

Aznap még egy nagyon érdekeset láttunk (persze a tájon kívül, ami gyönyörű szép az I70-es Utah-i és Colorado-i szakaszán). Egy busz volt, aminek a fele hálófülkékké volt alakítva. Német és alaszkai rendszám volt rajta. Gyorsan le is fotóztuk, mire is pont egy a buszból kiszálló pasi megjegyezte, hogy ha annyiszor 1 dollárja lenne, ahányszor lefotózták a buszukat már rég ingyen utaznának. Megkérdeztem tőle honnan származnak, erre mondta, hogy németek. Na itt rögtön át is váltottunk németre és mondtuk neki, hogy mi meg magyarok, erre jót nevetett :) Így nézett ki a busz:

Hát így telt a csütörtöki napunk :)

Pakoláspánik

Rifleben vagyunk a Hampton Inn-ben, prémuim szállás :)
Felgyorsultak az események, így ma rövid leszek, és majd holnap a repülőút alatt írok többet.
Szóval az van, hogy tegnap vettünk egy harmadik bőröndöt, éjjel negyed 2-ig pakoltunk, de nem értünk a végére, és lehet, hogy így sem fogunk elférni, szóval sakkozunk a grammokkal. Egy bőrönd fixen tele, azt már nem is nagyon fogjuk kinyitni, a másik kettőt kellene még ma úgy bepakolni, hogy minden elférjen, és ne legyenek több, mint 23 kg. Jó játék :) Ja és ma még egy mosodát is útba kell ejtenünk. :)

Ma még vár ránk pár száz mérföld Denverig, aztán ott holnap reggel leadjuk az autót, és átrepülünk Louisville-be, Kentuckyba. Ott töltjük a napot, meg a másnapot, és vasárnap este repülünk Chicagoba, hétfő este meg Chicagoból haza. Nem tudom hogy tudok majd jelentkezni, de igyekszem.

Valley of Fire azaz a Tűz völgye nemzeti park

Teljesen össze vagyok zavarodva. Eddig nem volt probléma azzal, hogy elvesztettem az időérzékemet és fogalmam sem volt, hogy hányadika van, milyen nap és hány óra, de így a vége felé közeledve erre most nagyon kellene koncentrálni de nehezen megy. Ráadásul ugye elindultunk visszafelé, így ugrálunk visszafelé az időzónákban is, ami csak nehezíti a dolgokat :) Tegnap beültünk egy késői ebédre útközben St. George-ban egy Applebee's-be, és csodálkoztunk miért mondják a pincérek az elköszönő vendégeknek, hogy szép estét, aztán rájöttünk, hogy fél7 van és nem fél6, ahogy a mi óráink mutatták :) Most Richmondban vagyunk Utah-ban a Quality Inn-ben, rendben van a szállás, bár este egy távolabbi bejáraton közelítettük meg a szobát, mert a közelebbi előtt egy nagy csapat mexikói vendégmunkás-szerű csapat beszélgetett...

A tegnapi napot a híres Las Vegas táblánál kezdtük, ami a Strip déli kezdetén található. Van előtte egy kis parkoló, amibe északról közeledve lehet behajtani, persze mi azt hittük valahol oldalt lesz és a jobb oldali sávban voltunk, és csak már nagyon közel érve jöttünk rá, hogy nagy hirtelen 4 sávot kellene váltani, úgyhogy mentünk egy kört. Aztán nem volt hely a parkolóban, úgyhogy mentünk még egy kört :) Szerencsére jól ki van építve, így könnyű ott körözni. Második próbálkozásra találtunk parkolóhelyet, így beállhattunk a sorba. Igen, sorban állnak a tábla előtt az emberek a fotózkodáshoz. Természetesen van ott egy Elvis is, ha esetleg egyedül uncsi lennél a képen és fel akarnád dobni valamivel...Mi nem álltunk be a birkák közé, hanem oldalról támadtunk, és így is teljesen jó képeket lehetett csinálni...:)

Utána felhajtottunk a 15-ös autópályára, és irányba vettük a Valley of Fire nemzeti parkot. Nagyon tetszik amúgy, hogy a nagyobb utaknak van északi, déli, stb. része ami ki is van írva, ez jelentősen megkönnyíti a közlekedést. Kb. egy órát autóztunk a sivatagi semmiben, aztán beértünk a völgybe és leesett az állunk. A sok színtelen fakó hegy között tűzvörös kövek/sziklák jöttek hirtelen elénk. Túrázást nem vállaltunk be, mivel:
1. 38-41 fok között mozgott a hőmérséklet a park területén
2. Itt több fajta kígyó és madárpók, skorpió meg leguán is gyakran megfigyelhető és én nem szerettem volna találkozni velük.
Voltak nagyon cuki minimókusok, belőlük szerencsére láttunk sokat. Szegényeknek nagyon melegük volt és az árnyékos helyen kifeküdtek a földön, nagyon viccesek voltak.

Innen még bő 3 órányira volt a szállásunk, így nem is akartunk már mást megnézni, hanem irányba vettük Richmondot. Megálltunk egy ebéd/vacsora erejéig, ahogy azt már korábban is említettem. Pont mikor végeztünk odaért egy jó nagy vihar. Be akartunk menni egy boltba a kajálda mellett bőröndöt venni, de nem kockáztattunk, inkább elindultunk. Persze a benzinünk is akkor kezdett kifogyni, így mégis meg kellett állnunk a következő helyen. Vicces volt, mert Hurricane nevű helyen álltunk meg, és figyeltük egyik oldalról közeledni a homokvihart, másik oldalról a zivatart, villámokkal. Szerencsére egész jól megúsztuk, pedig útközben úgy tűnt, hogy nagyon durva zivatarokba fogunk belemenni, de csak egy rövidebbhez volt szerencsénk :)

Vegas baby :)

Tegnap nem történt túl sok említésre méltó. Először elmentünk outletbe vásárolni néhány dolgot. A Bellagio-ban akartunk ebédelni, ahol 22$-ért lehet all you can eat-et enni, két éve rengeteg finom dolgot megkóstoltunk ott. Sajnos most lemaradtunk róla, mert először nem találtuk a helyet (The Buffet-nek hívják), aztán meg 10 perc késéssel érkeztünk, mire megtaláltuk. 3:30-ig van ebéd, utána már csak vacsora 32-ért, annyit nem akartunk költeni, így visszamentünk a Denny'sbe ebédelni és az is teljesen jó volt. Visszafelé persze eltévedtünk a Bellagio-ban, akkora hatalmas az a hotel. :)
Voltunk az M&M's Worldben, 4 emeletnyi M&M's-es cuccok között, volt egy vicces 4D mozifilm is, ami arról szólt, hogy a piros eljátszotta az m betűjét a kaszinóban és vissza kellett szerezniük a sárgával :)
Később visszamentünk a Bellagio-hoz megnéztünk pár szökőkút előadást, játszottunk is kicsit a Family Guy-os nyerőgéppel, és sikerült egy éjszaka árát visszanyerni.:)

Ma megkezdjük a visszautat Denverbe :( Kezdünk egyre szomorúbbak lenni, hogy lassan vége, pedig még nagyon jó élmények várnak ránk :(

Death Valley-n át Vegasba

Megterhelő napunk volt tegnap, meg persze egyben a szokásos hihetetlen, iszonyat jó és szép, stb. :) Viszonylag korán sikerült elindulnunk Bishopból. Tűztünk lefelé a 395-ön gyönyörű hegyek között, majd egy tankolás és kicsit később már a park bejáratánál is voltunk (ez röpke 2-3 órát tartott :)). Beérve csak ámultunk és bámultunk, autóztunk a végtelenbe, és igyekeztünk nem minden kanyar után megállni fényképezni :)

Hihetetlen az a hely amúgy. Több száz mérföld széles és hosszú, a legmélyebb pontja 86 méterrel van a tengerszint alatt, itt volt pár hete 53 fok, de korábban itt mérték azt hiszem a legmelegebbet, talán 58 fokot. Nálunk most 51 volt a maximum, de "csak" 47-nél szálltunk ki :) Lementünk a Badwater basinbe (ez van 86 méterrel a tengerszint alatt), ott sétáltunk egyet, bár azért nem sokat.

Aztán végigautóztunk az Artist drive-on, ami egy kis kitérő az út mellett, de megéri, mert olyan szép helyeken kanyarog az út, hogy az embernek eláll a lélegzete.

Felsétáltunk még a Zabriskie ponthoz, ahol iszonyat szél fújt, úgy lehet elképzelni, mintha egy óriási hajszárítóból fújná valaki a forró levegőt :)

Fel akartunk még eredetileg menni egy  ezerpárszáz méteres hegyre is, de az autónak nem nagyon tetszett a meleg. Még a park elején ki volt írva egy helyre, hogy a következő 10 mérföldön kapcsold ki a légkondit, hogy ne terheld túl az autót. Hát mi kikapcsoltuk, de a levegőt nyomattuk, és így is felkúszott nagyon a hűtővíz, szóval inkább azt is kikapcsoltuk, és lehűztuk az ablakokat. Itt épp egy hegyen keltünk át és 36 fok körül volt :) Aztán később az Artist Drive-on hasonló történt (az is hegyes rész), de ott már szólt is az autó, hogy azonnal álljak meg. Na ezek után úgy döntöttünk nem megyünk fel még egy magas hegyre :)

Érdekes volt amúgy, hogy az autóból kiszállva nem izzadtunk, mivel nemigen volt páratartalom, viszont utána, mikor továbbindultunk Vegasba úgy éreztük magunkat, mintha szaunában ülnénk. Nagyon rossz volt, én nagyon szenvedtem. Miután ideértünk a szállodába és nagy nehezen megtaláltuk a recepciót, meg a szobánkat az első utam a zuhany alá vezetett és utána már jó volt :)

A New York New York 14. emeletén vagyunk amúgy, jó a szoba, a szálloda hatalmas, legalább negyed óra, míg a szobától kiérünk az utcára :) Este elmentünk egyet sétálni, vacsiztunk a Denny's nevű helyen, ami nagyon bejött, megnéztünk két show-t a Bellagio szökőkútjánál, ma meg irány megint a város.

Bodie, Mono Lake

A mai nap nagy részét füstös erdőben történő autózással töltöttük. Yosemite nemzeti parkot a tűz miatt ki kellett hagynunk, egy kb. 50-70 km-rel északabbra levő erdőn/hegyen mentünk át, de ott is iszonyat töményen állt a füst. Nagyon tetszett azonban, hogy a legelképesztőbb helyekre írták ki az emberek a tűzoltóknak, hogy elismerésük, és szeretik őket, meg hajrá, jók vagytok fiúk, meg ilyenek. A kis tábláktól a nagy lepedőkig mindenféle transzparenseket láttunk. :) Felmentünk egy 3000 m-en levő hágóra, onnan meg le. Az út néhol tisztára olyan volt, mintha hullámvasúton ültünk volna :) A vége felé azért már nagyon jó lett volna egy kis friss levegő, de az még akkor sokáig nem volt.
Az első célunk a Bodie nevű szellemváros volt. Az 1800-as évek végén még 10000 fős kis bányászváros volt, aztán a 60-as években teljesen kiköltözött belőle mindenki, azóta turista látványosság. Érdekes volt, mert az út utolsó 5 km-e nem aszfaltozott, ráadásul durván hepehupás, átlag kettővel lehet menni. Pont mikor odaértünk leszakadt az ég óriási cseppekben, és mivel lassan már zártak, így végül nem jártuk be.

Helyette elindultunk délre a szállásunk felé, útközben megálltunk a Mono Lake mellett. Ez egy nagyon különleges tó, bővebben itt olvashattok róla:
http://hu.wikipedia.org/wiki/Mono-t%C3%B3

Nagyon büdős volt arrafelé, nem is maradtunk sokáig, hanem inkább jöttünk a szállásra (Bishop, Ramada Limited), meg már éhesek is voltunk. Napok óta szemeztünk a Carl's Junior nevű kajáldával, most ki is próbáltuk és nem csalódtunk. Mexikói jellegű hely, én nagyon élveztem, hogy valami mást ehetek, mint az elmúlt napokban.

Képet most nem mutatok, mert nagyon lassú a net :( Holnap irány a Death Valley/Halál völgye, este pedig már Vegasban alszunk.

Gugli és Napa völgy

Hát nem volt szerencsénk a közlekedéssel. Elég sokat ültünk tegnap dugóban, ill. lassan araszoló forgalomban. Ettől függetlenül szép és érdekes helyeken jártunk :)

Reggeli után bejártuk a Google főhadiszállását. Érdekes dolgokat láttunk, pl. parkolóhely várandós kismamáknak, saját kiskertet amiben paradicsom és fűszernövények nőttek, strandröpi pálya az irodaházak között, és persze a híres google bicikli, azaz gbike, amivel az épületek között lehet közlekedni. Mi csak 1-1 kört mentünk vele, amúgy meg sétáltunk, de így is simán eltöltöttünk ott egy órát.
Innen át akartunk menni a Facebookhoz, de először rossz címre mentünk (nemrég költöztek), a rendes helynél meg olyan hülye volt a közlekedés, hogy csak autóval elhúztunk mellette, aztán hirtelen egy hídon találtuk magunkat és átjutottunk a túloldara, így aztán mentünk is tovább Sausalitoba. Na ez tartott 1 óra helyett 2-3 órába, a városban ráadásul valami művészeti fesztivál volt, megállni sem nagyon tudtunk, csak egy kicsit de az nagyon szép volt, amit láttunk. A képen San Francisco látható, amint beúszik fölé egy felhő az öbölbe:

Innen Napába vettük az irányt, itt már nem volt dugó, de a forgalom elég nagy volt. Először Napa városában álltunk meg, sétáltunk egyet, meg ettünk nagyon finom fagyit. Zseniális az ötlet amúgy. Fogod a kis papírpoharat, te magad tehetsz bele annyi és olyan fagyit amilyet csak szeretnél, aztán rátehetsz gyümölcsöket, magokat, csokidarabokat, önteteket, amilyet csak akarsz, aztán lemérik mérlegen és úgy jön ki mennyit fizetsz. Én többre számítottam, de nem volt drága, pedig megpakoltam. 3,75$ volt, és nem látszik, de ez egy jó nagy pohár :)

Napából átmentünk St. Helena-ba, mert ott van a Sutter Home főhadiszállása, ami az én kedvenc borom errefelé. Sajnos otthon nem lehet kapni, de Ausztriában a Billában igen :) Érdekes amúgy ez a Napa völgy. Vannak régi hagyományos amerikai stílusú helyek, de vannak olyanok is, amik toszkán hangulatot akarnak idehozni. Nekünk ezek kicsit műnek tűntek. A Sutter Home nem ilyen volt :) Mutatom:

Most amúgy Livermore-ban vagyunk a Hampton Inn-ben, prémium hely, nagyon bejön :)

San Francisco környéke

Mountain Viewban vagyunk a Camino Inn nevű helyen, nagyon jó kis motel, és végre a földszinten kaptunk szobát, az ajtó előtt parkolunk és nem kellett a dög nehéz bőröndöket lépcsőztetni. A bejelentkezéskor megkérdezték, hogy franciák vagyunk-e :)

Ott hagytam abba, hogy Santa Cruzból indultunk. Reggeli után lementünk sétálni a partra, ahol egy vidámpark van (Santa Cruz Boardwalk). Ez közvetlenül az utcánk végén volt, így nem kellett sokat sétálni. Reggel nem volt nagy élet, este annál inkább, de azt nem próbáltuk ki. Santa Cruzban még elmentünk a Natural Bridges nevű helyhez, ami egy szikla a tengerparton, és ha ügyesen kivárod mikor húzódik vissza a víz akkor fel is lehet mászni rá, úgy, hogy viszonylag száraz maradsz :) Amúgy azt írják róla, hogy van belépő, de mi találtunk egy parkolót, ahol 20 percre ingyen meg lehet állni, igaz lesétálni nem tudtunk, de nem is akartunk, mert ahhoz túl hűvös volt. Ezt láttuk a parkolóból:

Az 1-es úton mentünk tovább, időről időre megálltunk megcsodálni a tájat meg fényképezni. Aztán megjelent egy "kis" köd is. Nagyon érdekes volt, hogy napsütés és köd váltotta egymást az úton, és nagyon furcsa, hogy 10 autóból 2-nek égett egyáltalán a lámpája, és szerintem én voltam az egyetlen, aki ködlámpát is kapcsolt :) Itt még pont megálltunk a köd előtt:

San Franciscoba érve 2 dolgot akartunk megnézni, egyrészt a Golden Gate-et egy olyan pontról, ahonnan még nem néztük, másrészt a Twin Peaks nevű hegyre mentünk fel. Nagy szerencsénk volt, mert tiszta volt az idő, és szép látványban volt részünk:

Kis autókázás a városban volt még, aztán irányba vettük a Szilikon völgyet, hogy megnézzük az Apple és a Google főhadiszállását, és nem utolsó sorban a szállásunk is itt van, egészen pontosan 8 percre a Googletől :) 

Ja és egy fontos dolog, San Francisco az egyik legdrágább hely benzin szempontjából is, aki erre jár tankoljon még a város előtt, mi majdnem ráfáztunk :)

A mai napra San Francisco északi részét terveztük, aztán kérdés, hogy mi lesz belőle. A városból két nagy híd vezet ki, és az egyiket 3 napja lezárták, így elég nagy dugóra számítunk...Holnap majd megírom mi lett a tervekből:)

1-es út

Tegnap reggel fájó szívvel elbúcsúztunk Los Angelestől és a jó kis szállásunktól. Lényegében egész nap autóztunk a part menti 1-es úton kisebb-nagyobb megállásokkal, és autózás közben csodáltuk a tájat. Láttunk bálnákat, akik persze mindig akkor néztek ki a vízből, amikor elfáradt a karom az élesre töltött fényképező tartásától, így fotó nem készült róluk, de élmény volt látni/hallani őket. Nagyon szép volt az óceán is, több helyen volt rajta kis réteg felhőtakaró, amikor ment le a nap akkor ez vastagodott és hihtetlen színeket és látvány produkált a táj. Közben bekanyarodott az út az erdőbe is, jó kis illatok voltak arrafelé, ennyire tömény fenyőillatot már régen éreztem. Mutatok néhány képet, hogy el tudjátok képzelni:

Most Santa Cruzban vagyunk a Quality Innben, rendben van a hely. Nemrég reggeliztünk, most megyünk sétálni a partra, aztán irány San Francisco és környéke.

L.A., celebek, autócsere

Most rövid leszek, mert még pakolni kell és reggel korán szeretnénk indulni...(hehe jó vicc, de azért megpróbáljuk).
Ma a reggelt mosással kezdtük, amíg mentek a gépek benéztünk az El Super nevű boltba, ami egy hangulatos, inkább mexikói stílusú hely. Sok érdekes dolgott láttunk, meg vettünk többek között 3 db gránátalmát összesen 1$-ért :) Utána végre harmadik próbálkozásra feljutottunk a Griffith Observatoryba. Nagyon szép volt a kilátás, meg maga az épület is. Onnan átmentünk Passadena-ba ebédelni, a Big Bang Theoryban szereplő Cheesecake Factory nevű helyre. Hát nem egészen olyan volt, mint a filmben, de ettünk végre normális kaját, és maga a környék is hangulatos volt, teljesen más, mint amit eddig láttunk.
Passadenából átmentünk Beverly Hillsbe, ismét elámultunk a környéken, a házakon. Voltunk Jennifer Aniston házánál, bár nem sok látszott belőle, láttunk azt a házat, ahol Chandler lakik a Jóbarátokból, és ahol Sir Elton John-nak is van két emeletnyi lakása. Sétáltunk a Rodeo Drive-on, ahol Julia Roberts is vásárolgat a Pretty Woman-ben. Hát érdekes üzletek vannak arrafelé, mindegyikben van egy "recepciós", aki fogadja a vásárlókat, és hát elég durva az egész utca, meg a közönsége is, az autókról ne is beszéljünk :)
A nap végén kimentünk Santa Monicaba a Pier-re, ahol a 66-os út véget ér, meg van körülötte nagy búcsú-szerű hely. Onnan néztük a naplementét, és visszafelé szembe jött velünk Malek Miki, meg a barátnője, szülei. Már érdemes volt ennyit utazni :)

A nap végét autócserével zártuk, ugyanis olajat kellett benne cserélni. Hát nagyon nagy szerencsénk volt, mert kifogtunk egy fullos Ford Escape-et, (ami otthon az új Kuga), tele mindenféle extra felszereltséggel. :D:D:D Holnap vele indulunk tovább északra, a partmenti 1-es úton egészen Santa Cruz-ig. Ha előbb nem, majd onnan jelentkezem. :)

Los Angeles

Olyan jó volt tegnap is és ma is úgy kelni, hogy nem kell pakolni, hagyhatunk mindent a szobában :) Ezt a két napot most pihenősre vesszük, laza városban sétálgatás, autózás, meg ilyenek. Tegnap a LACMA-ban voltunk ez a helyi modern művészetek múzeuma. Érdekes hely. Sok filmben szerepelt már a lámpasor, ami ott található.

Egyrészt az akartuk megnézni, másrészt ott van a La Brea Tar Pits nevű hely, ahol több kicsi kátrányos tó van, és olyan szag, mintha aszfaltoznának. Arról híres ez a valami, hogy sok-sok százezer évvel ezelőtt rengeteg állat merült el benne, és nagyon sok kilónyi csontot meg fosszíliát szedtek ki belőle, amit aztán kiállítottak mellette egy múzeumban (na nem az összeset :)) A terület alatt olajmező van, meg metángáz jön fel, amitől bugyborékol a "víz". Mutatok róla képet:

Ezután fel akartunk menni a Hollywood felirathoz, de minden út le volt zárva, amerre a GPS akart vinni minket, így letettünk róla. Gondoltuk ha már ott vagyunk a hegyen megnézzük a Griffith obszervatóriumot, amit két éve nem találtunk meg (útlezárások miatt), és a változatosság kedvéért most sem :) Sebaj, este jól utánaolvastam, ma már össze fog jönni :) Annak ellenére, hogy nem találtuk meg jó helyeken jártunk, csomó filmstúdió mellett mentünk el, meg Beverly Hillsben autókáztunk, láttuk a híres Rodeo Drive-ot, meg ilyenek. Miután lejöttünk a hegyről lementünk az óceánpartra, két dolgot akartunk megnézni, amik egy film (Californication) bevezetőjében jelennek meg:

Ez a távcsöves hely amúgy a Google los angelesi épülete is egyben. Innen kb. 2 utcányira volt a part, úgyhogy kimentünk megnézni Venice Beach-et. Hát elég lehangoló volt ez a rész, tele "életművészekkel" (hajléktalanokkal), meg mindenféle furcsa emberekkel. Nem is mentünk sokat, hanem inkább az ellenkező irányba sétáltunk, és élveztük a jó levegőt, a lemenő nap fényét, meg mindenféle hasonlóan undorító látványt :) Ami nagy élmény volt, épp egy óriás pálmafát nézegettünk, hogy milyen fura dolgok vannak rajta, és észrevettünk egy icipici kismadarat, ami ha jól sejtem egy kolibri lehetett :) Nagyon aranyos volt, lefotózni nem tudtam rendesen így nem tudom megmutatni, de kaptok helyette egy pálmafás, naplementés képet :)

Úton Los Angelesbe

Tegnap reggel szép nagy essssőben indultunk Needlesből. Sok s-sel írtam, mert nagyon esett...A motel, ahol aludtunk teljesen rendben volt, attól eltekintve, hogy iszonyat meleg volt a szobában, és nem kapcsoltunk éjaszakára légkondit, mert nagyon hangos volt, az ablakot meg inkább nem nyitottuk ki :) Reggeli nem volt, de adtak ingyen kávét, és nagyon meglepődtem, mert az eddigi legjobb kávénkat ittuk itt az államokban. Már egész európai íze volt, nem az a vízízű hagyományos amerikai kávé. Amúgy a szobákban szinte mindenhol van kávéfőző és kávé, tea, úgy szoktuk csinálni, hogy lényegesen kevesebb vízzel, mint írják, és akkor jó.

Szóval ott tartottam, hogy jó nagy esssőben indultunk. Amíg autópályán mentünk nem is volt gond, de le kellett jönnünk a régi 66-os útra. Eleinte rendben volt, még el is állt kicsit az eső, aztán jött egy 7 mérföldes (nem csizma :)) szakasz, ahol kisebb-nagyobb vízátfolyások voltak. A nagyobbaknál már köveket is kihordott az útra a víz, úgy kapaszkodtam a kormányba, hogy megfájdult a karom. Egyedül az volt megnyugtató, hogy mögöttem egy jóval nagyobb terepjáró jött, így lett volna, aki kihúz, ha beragadtam volna, de nem volt probléma. Meg az is megnyugtató volt, hogy jöttek szembe hókotróval, tehát nem volt járhatatlan az út, meg dolgoztak is a problémán. Aztán egyszer csak megjelent egy őrült lakóautós a mögöttem levő terepjárós mögött, és nem törődött semmivel, előzőtt ezerrel mindkettőnket, jól be is terített sárral. Utólag láttuk, hogy húzott maga után egy valamikor fehér személyautót, hát nem tudom az végül egészben maradt-e. :)
A táj amúgy érdekes volt, hegyes, sivatagos, kietlen. Aztán nagyjából 2,5 óra autókázás után odaértünk a Joshua Tree nemzeti parkhoz. Sajnos az eső továbbra is esett, és kiderült, hogy több része is le van zárva a parknak, így úgy döntöttünk nem megyünk be, és Palm Springs-et is kihagyjuk, mert így nem volt értelme. Indultunk tehát Los Angelesbe tovább. A város közlekedése továbbra is félelmetes, hihetetlenek az 5-7 sávos autópályák, ahol bárki bármerre mehet. Láttunk is két balesetet, meg most reggel is mutattak 2 nagyon nagyot a tévében.
L.A.ben először Newport Beachre mentünk, ami hasonló, mint Beverly Hills. Nagyon durva házak vannak, hihetetlenül szép tiszta és rendezett a környék, bármelyik házat elfogadnám ott, akkor is ha nem az óceánra néz. Itt sétáltunk egy kicsit, élveztük a napot, meg a kilátást. A nap hátralevő részét outletben töltöttük vásárlással, aztán jöttünk a szállásra, ahol legutóbb is aludtunk. Baymont Inn-nek hívják és csak ajánlani tudom. Van mellette egy Wiener Schnitzel nevű gyorsétterem , ahol mindenféle hotdogot és hamburgert árulnak, vicces :)

Pár kép Sedonáról

Sajnos nehéz volt értelmes fotókat készíteni (biztos a vortexek miatt :))

Sedona, vortex, Route 66

Jó reggelt, üdvözlet immár Kaliforniából! :) Needles-ben vagyunk a Budget Inn nevű motelban, elég egyszerű, a környéken sincs semmi, de tiszta és olcsó, este beesni, aludni, majd reggel továbbállni teljesen megfelel.

Tegnap szinte egész nap esett az eső. A tervezett programból csak a meteor krátert hagytuk ki. Először Sedona nevű városba mentünk. Nagyon érdekes és hangulatos hely, már maga a Flagstaffből oda vezető út is egy élmény, szóval már csak amiatt is megéri odamenni. Egy erdőben kanyarog az út (Coconino vagy mi a neve), nem mellékesen pedig egy kanyonba kell lemenni, szóval jó kis szerpentinek is vannak. Maga a város a völgyben fekszik, és arról híres, hogy itt különlegesen erős energiák vannak, úgynevezett vortexek. Hát mi kerestük erősen, de nem éreztük. Biztos az eső miatt. :) 4 nagy ilyen vortexes hely van a városban, az egyikhez fel is mentünk ( a reptérnél van, ami fent van a hegyen :)), de semmi. Útközben vannak amúgy kisebb túrázós helyek, de ezeket az idő miatt ki kellett hagynunk.
Helyette ebédeltünk egy jót a Canyon Breeze nevű helyen. Két dolog tetszett itt nagyon. Egyrészt volt a só, a cukor meg a ketchup mellet kicsi zacskós parmezán sajt :) Másrészt rendelésnél kaptunk egy fekete korongot, az villogott, meg csipogott, amikor elkészült a kajánk és mehettünk érte. Zseniális találmány :)
Így néz ki:

Miután kinézelődtük magunkat elindultunk a 66-os út felé.Erre már 2 éve jártunk, de nem lehetett kihagyni, meg persze útba is esett. :) Sajnos a Hackberry store már zárva volt és csak kívülről tudtuk megnézni, de így is nagy élmény volt, legutóbb már úgyis megvettünk mindent, amit akartunk :)
Kingmanben megálltunk tankolni, és benéztünk pár boltba is. Szemtelenül olcsón vettünk Tommy Hilfiger cuccokat :)

Ma irány L.A., előtte Joshua Tree nemzeti park és Palm Springs, az idő még mindig rossz, majd meglátjuk mi jön össze. Amúgy most fura az időjárás errefelé, mert a nyugati rész egyik felén trópusi esőzések vannak, a másik fele meg ég. Nem tudom mennyi hír megy át erről otthon, de pl. a Yosemite nemzeti parkban is elég nagy gondok vannak, jövő héten pedig mennénk oda, hát majd kiderül addig mi lesz.

Benzinkutak, jéggépek

Nagyon tetszik az a megoldás, hogy a benzinkutakon lehet meleg kaját kapni, vagy szendvicset, gyorskaját, amit ott helyben megcsinálhatsz magadnak egy mikroban. Mivel nagyok a távolságok, a benzinkutak sokszor boltok és postahivatalok is egyben.
Jeget is mindenhol lehet venni, a hotelekben/motelekben is van mindig jéggép, a szobához jár egy műanyag bödön, amiben el tudod magadnak hozni. Én először arra azt hittem, hogy szemetes, de nem dobtam bele csak papírt :)
Bocs, ha már írtam, de itt kell megjegyeznem, hogy hoztunk magunkkal összecsukható hűtőtáskát, és azt rakjuk tele minden nap jéggel, így van mindig hideg innivalónk, és a gyümölcsöket is ott tároljuk, nagyon praktikus. :)

Page és környéke kihagyhatatlan

Szakad az eső. Flagstaffben vagyunk Arizonában  Quality Innben, az időjárás áthúzta a számításainkat, így ma esőnapot tartunk.
Tegnap szerencsénk volt az idővel, mert jósoltak esőt, de megúsztuk. A reggelt a Horseshoe Bend-nél kezdtük. Két éve épp egy vihar közeledett, ezért konkrétan rohantunk a parkolóból, lőttünk pár képet, ámultunk egy percet, aztán rohantunk vissza és le is szakadt az ég. Most is elég felhősnek nézett ki, de nem volt semmi, ki tudtuk élvezni a látványt és a környéket, amit a fotók nem adnak vissza, de azért mutatom:

Innen a Lower Antelope Canyon felé vettük az irányt. Két ilyen kanyon van, két éve az eső megakadályozta, hogy mindkettőt bejárjuk, de ezt most bepótoltuk. :) Hatalmas élmény volt, és nagy szerencsénk volt, mert mostanában annyi az eső, hogy ez volt az első hét egész nyáron, amikor végig nyitva voltak. Ez a kanyon nagyobb kihívás, mint az Upper. Oda odavisznek kocsival, besétálsz, végigsétálod, aztán visszavisznek. Na a Lowerbe úgy kell egy létrán lemászni, közben is van néhány nehezített terep, és néha olyan szűk, hogy nem vagyok biztos benne, hogy bárkit leengednek :)

Bejárat :)

A kanyon belsejében

Az út

Az elején elénk került egy 5 fős német család, akik konkrétan minden kanyarban lefotózták egymást. Nagyon idegesítőek voltak, így kikeültük őket, és én bosszúból néha beletrollkodtam a képeikbe :) Komolyan nem is nézték, hogy milyen hihetetlenül szép helyen vannak, csak az volt a lényeg, hogy minden kanyarban minden variációban fotózzák egymást. Az ilyenek nem értem miért jönnek ilyen helyekre. Amúgy ha már itt tartunk rengeteg némettel találkozunk mindenhol. 

Miután elértünk a kanyon végére egy lépcsőn kellett felmenni, majd a felszínen visszasétálni, na ez is más, mint a másikban.

Innen egy gyors kaja után a Grand Canyon felé indultunk. Üzenem azoknak, akik esetleg erre terveznek hamarosan jönni, hogy a 89-es út Page-től dél felé le van zárva és a 98-as és 160-as a kerülőút. Próbáltam nyomni neki, de így is sokkal később értünk oda a tervezettnél, így megint csak naplementéztünk a Gran Canyonnál :) Nem volt ez sem probléma, most más helyeket néztünk meg, mint legutóbb. Meg hát így van rá okunk, hogy miért kelljen majd megint visszajönnünk :)

Szépen besötétedett, mire elindultunk Flagstaffbe. Egy erdőn át vezetett az út, ahol először jókat mosolyogtunk azon, hogy kétféle szarvasos táblát is kiraktak :) Aztán mikor megláttuk az őzikéket az út mentén akkor már nem volt olyan vicces, onnantól nem is siettünk. Végül minden gond nélkül simán ideértünk :)

Newpaper Rock, Mesa Verde, Monument Valley és viharok

Tegnap este kidőltünk, mint két krumpliszsák, de aludtunk 8 órát, és óra nélkül 6 előtt ébredtünk. Fura, mert itt már akkor világos volt, a korábbi napokon 8 előtt alig akart felkelni a nap. Ugrottunk amúgy megint egy órát, Page-ben vagyunk, ami arról híres, hogy Utah és Arizona határán van és egyszerre két időzóna is van benne :)
Tegnap Montichelloban aludtunk a Rodeway Innben, és nagyon vicces volt, mert szinte teljesen ugyanolyan volt a szobánk, mint előző nap Moab-ban a Days Innben :) Sajnos a reggeli is ugyanolyan szegényes volt, így nem húztunk az evéssel sok időt, hanem indultunk vissza az előző nap kimaradt Newspaper Rock-hoz. Ez egy jó nagy szikla, amire kb. 2000 évvel ezelőtt kezdtek rajzolgatni az emberek, aztán a későbbiek is folytatták. Sajnos még az 50-es éveből is van ott "bejegyzés", de azóta szerencsére vigyáznak rá. Mutatom, hogy néz ki:

Innen a Mesa Verde nemzeti parkba indultunk tovább, de eléggé félelmetes felhők közeledtek, így megálltunk tankolni, meg kajálni. Gondoltuk addig eldől mennyire durva, vagy talán tovább is vonul, de nem így történt, így aztán elindultunk. Kicsit kaptunk belőle, de szerencsére csak a széléből. A Mesa Verde nemzeti parkot úgy kell elképzelni, hogy beér az ember, aztán felvezet az út egy nagyon magas hegyre, és azon a hegytetőn kanyarog tovább az út kilátókkal, úgy 30 km-en át. Mi ott a Cliff Palace (Sziklapalota) nevű helyet akartuk megnézni, 1 órakor értünk oda, és 2:30as csoportba kaptunk jegyet. Azt mondta a jegyárus bácsi, hogy bő egy óra odáig az út, de ezt szerintem úgy gondolta, hogy megállunk közben nézelődni. Mi nem álltunk meg, így jóval korábban oda is értünk. Megpróbáltunk csatlakozni a 2-kor induló csoporthoz, de a csaj nézte a jegyünket és nem engedett sajnos. A lényeget így is láttuk, nem akartunk plussz másfél órát vezetett túrával eltölteni, ezért úgy döntöttünk indulunk tovább. Ez amúgy nagyon jó döntés volt, mert a nap végét így is nehezen bírtuk, de ne rohanjunk ennyire előre. :)


Elindultunk a Four Corner-hez, ami 4 állam találkozási pontja: New Mexico, Colorado, Utha, Arizona. Elég nagy lehúzás az egész, csak akkor érdemes odamenni, ha útba esik:







A környék mondjuk nagyon szép, főleg ha az ember a Monument Valley felé indul tovább :) Nekem ez az egyik kedvenc részem az USA-ban. Alig vártam, hogy a nagy sziklák közelébe érjünk. Bluff városánál megálltunk pár fotó erejéig:

Elmentünk a Mexican Hat mellett is, amit már két éve láttunk, de még mindig nagyon tetszett:

Itt emlékeztünk rá, hogy 2 éve hol álltunk meg, ugyanaz a Shell kút még mindig ott állt, így megálltunk tankolni, mert megint sötét felhők gyülekeztek és nem tudtuk mi lesz belőle. Nagy szerencsénk volt, mert bár elkapott egy nagyobb eső, de meg tudtunk párszor állni megcsodálni a tájat, és olyan fényeket produkált nekünk a lemenő nap meg az esőfelhő, hogy nem jutottunk szóhoz, és folyton meg kellett állnunk fényképezni. Sajnos a fotók a tizedét sem adják vissza annak amit láttunk, de az élmény megmarad :)

Ezek után még egy bő 2órás autózás várt ránk, és már nagyon fáradtak voltunk, de ideértünk :) A Quality Innben vagyunk, jó nagy szobában, szép kilátással:

Mára is elég sok tervünk van, de az időjárás lehet, hogy áthúzza, majd beszámolok róla :)