Chicago és hazatérés

Tegnap nem órára keltünk, nem siettünk sehova, és délig kellett kijelentkezni, úgyhogy rápihentünk a visszaútra. Leadtuk megőrzésre a szállodában a bőröndöket, kinyomtattuk a beszállókártyákat a repülőkre, aztán irány a város. Chicago belvárosáról New York jutott eszünkbe. Felhőkarcolók, metró (bár itt az utca fölött megy), logikusan felépített utcák, stb. Nagyon meleg volt (36 fok) és a páratartalom is nagy volt, szóval szenvedtünk is és nem is bírtunk szokásos tempót diktálni, csak lassabbat. Kerestük a 66-os út kezdetének tábláját, majd mivel nem találtuk elmentünk ahhoz a szökőkúthoz, ami a Rém rendes család elején látható. Visszafelé persze egyből megtaláltuk és kiderült, hogy ott köröztünk körülötte :) Nem baj, hogy elsőre nem találtuk meg, mert így ebédeltünk egy jót egy kis olasz egyetemi kajáldában. Ezután elmentünk még északra a folyóhoz, majd egészen a régi víztoronyig sétáltunk, onnan meg vissza. Bementünk a Milleneum parkba, megnéztük "a bab-ot", fényképeztünk sokat, aztán visszamentük a szálloda melletti sarki kajáldába, ahol nagyon finomat ettünk.
A szállodában felvettük a csomagokat, és megint vicces dolog történt, mert ez a csomaghordó srác is volt már Magyarországon :)
A dugó ellenére egész jól kiértünk a reptérre. Ott átöltöztünk száraz és tiszta ruhákba, majd izgulva feladtuk a csomagokat. Szerencsére megint nem léptük túl a határt, de közel volt. A néni jót mosolygott rajtunk, mikor mondtuk, hogy lenne egy plussz bőrönd, hogy hát látja jól bevásároltunk, és hát igen, itt nagyon érdemes, stb.:)
A repülőút most jobb volt, a gép is újabb volt, volt mindenkinek saját beépített tévéje, így gyorsabban elment az idő. A London-Bp. járat késve indult, aztán itt sem engedtek először ki minket a gépből, mert nem tudták leállítani az egyik hajtóművet, de végül sikerült így nagy szomorúan hazajöttünk.

Benyomásokról akarok majd még írni, meg felrakok pár képet mert most már nincs erőm, szóval még lesz bejegyzés :)

A születésnap

Ma reggel magunkhoz képest későn keltünk, de nagyon kellett aludni, mert fáradtak voltunk. Mint korábban említettem prémium lakosztályunk volt, és ezt az is mutatja, hogy a reggelinél nem műanyag evőeszközök voltak, hanem rendes tányér, bögre, kés,stb... Úgy meglepődtem, hogy hirtelen nem tudtam velük mit kezdeni :D
Amúgy tegnap mikor odaértünk gondoltam főzök egy kávét. Csak egy adag volt a szobában, így előkerestem azokat, amiket a korábbi helyekről magunkkal hoztunk.Akkor találtam meg az otthonról hozott 2in1 kávékat. Hát ennyire hülye is csak én lehetek, hogy hozok egy adag rendesebb kávét otthonról, és aztán 3 hétig szenvedek az itteni kávénak nevezett löttyöktől :D Sebaj, az lett a vége, hogy lefőztem azt az egy adagot, és azzal engedtem fel sima víz helyett az otthoni kávét. Egész iható volt :) Reggel ugyanezt csináltam, így fogyott kicsit a csomagunk :)
12:30-ra volt foglalásunk a Jim Beam gyárba, kb. 25-re értünk oda, és utolsóként estünk be a buszba a csoporthoz. Nagy élmény volt, meg hát én nagy előzékenyen odaadtam az én kóstoló adagomat az Ünnepeltnek, így ő még jobban örült, én meg vezethettem a Chargert a reptérre :) Jó kis kocsi, elfogadnám :)

Érdekes amúgy ez a Louisville, tiszta vidéki kisváros, ahol a szokásosnál is jobban rácsodálkoznak a messziről jött turistákra, és viccelődnek, kedvesek. A reptéren ettünk még egy keveset a KFC-ben, elvégre Kentuckyban nem lehet kihagyni. Kipróbáltuk a masszázsszékeket is, nagyon jó volt, aztán irány Chicago. Rövid utunk volt, 7-kor indultunk és 7:15-kor indultunk :) Na jó, volt benne egy óra időeltolódás is, így most 7 órára vagyunk az otthoni időszámításhoz képest.

A reptérről úgy döntöttünk taxizunk a hotelba, mivel 3 db 23 kilós csomagot végigrángatni a metrón nem olyan vicces dolog. Tudtam, hogy valami jobb helyet foglaltunk, de nem számítottam ennyire jóra. Rögtön az ajtóban vártak minket, elvitték a csomagokat, tisztára, mint a filmekben :) Az még meglepőbb volt, hogy a srác beszélt magyarul :) Kiderült, hogy élt ott korábban :)

A Palmer House Hilton Hotelben vagyunk amúgy, ami Chicago második legnagyobb szállodája. Mondjuk sejthető volt, mert a szbaszámunk a 14268-as :) az első két szám az emeletet jelenti, azaz a 14-en lakunk :)
A hotel oldalán található néhány kép is:
http://www3.hilton.com/en/hotels/illinois/palmer-house-a-hilton-hotel-CHIPHHH/index.html?WT.srch=1

Korábban még foglaláskor lehetett különböző extra opciók közül választani, és én befoglaltam egy pezsgős, tortás, bonbonos bekészítést. A meglepetés a vártnál is jobban sikerült :D:D:D

Lassan alszunk, holnap megnézzük Chicagot, aztán itteni idő szerint este 21:45kor indul a repülő haza. Londonban 3 óránk lesz az átszállásra, és a hivatalos idő szerint 17:50kor érkezünk Budapest Ferihegyre. :( Várhatóan nagyon szomorúak leszünk, kicsit már most is azok vagyunk :(

Louisville

Ma reggel 4 órányi alvás után átrepültünk Denverből Louisville-be. Ez Kentuckyban van, és arról híres, hogy egy fél óra autókázás után a Jim Beam gyárnál van az ember, és mivel van, akinek ez a kedvenc itala és holnap/ma van a szülinapja ezért ide kellett ugranunk, ha már az álamokban vagyunk :) Hivatalos jegyünk holnapra van, ma csak odamentünk körbenézni, fotózgatni, szép helyen van és nagyon jól meg van csinálva a környék.
Persze az odajutáshoz ismét autót kellett bérelnünk, ez 24 órán belül a 3. bérautónk :) Mivel ez egy kisebb város kisebb kölcsönzővel, itt nem úgy ment, hogy kimentünk és választottunk, hanem megkérdezték, hogy kettő közül melyiket szeretnénk. Kicsit csalódottan mentünk a parkolóba, ahol viszont sokkal több autót láttunk, köztük Dodge Chargert is, amit nagyon szerettünk volna. Sikerült elintéznünk a cserét, így az Ünnepelt legnagyobb örömére egy iszonyat jó autónk van :)
A szállásunk is prémium, kisebb apartman, nagyobb mint a lakásom...

Holnap még visszamegyünk hivatalos gyárlátogatásra, aztán este repülünk Chicagoba.

Persze most, hogy aludhatnénk nem tudok, de legalább így van időm írni. Ja és ma amúgy megint jöttünk 2 órát visszafelé, gondolom ez is megzavar.

Defekt

Pénteken nem sokat aludtunk, ezért úgy döntöttünk megyünk egyenesen Denverbe, csak Friscoban állunk meg a Smiling Moose-ban ebédelni, mert annyira finom volt az a paradicsomleves, amit két hete ott ettünk. Még utolsó vásárlásokat is intéztünk, és már nagyban örültünk, hogy milyen jó korán Denverbe érünk tudunk pihenni, talán még a városból is látunk valamit, és lesz idő befejezni a pakolást. Hát sajnos nem így történt. Levezettünk az elmúlt hetekben kb. 8000 km-t, és az utolsó 40 km-en sikerült rámenni egy leszakadt kipufogócsőre úgy, hogy szép kis defektünk lett. Nagy volt az ijedtség, mert borzalmas hangja volt, másrészt a 4 sávos autópályán csak a belső leállósávban tudtunk megállni, ami nem volt veszélytelen. Nagyon rossz volt, ahogy száguldoztak mellettünk az autók, mi meg ott ültünk tehetetlenül. Hívtuk az autóbérlőt, akik mondták, hogy max másfél óra és jön értünk az autómentő, de mivel nagyon rossz helyn álltunk hívtuk a rendőrséget is. Jött is egy ember úgy 45 perc után, beállt mögénk villogóval, akkor egy kicsit nyugodtabb voltam már. Sajnos az autómentőnek 2,5 órán át nem sikerült odaérni, többször is hívtuk őket, hogy mi van már, mindig mondták, hogy 10 perc. Közben elkezdett sötétedni, és a zsaru is jött, hogy egyre veszélyesebb lesz ha besötétedik, nem maradhatunk ott. Megnézte az autót és mondta, hogy szerinte ha kicseréljük a kereket azzal lassan el tudunk menni a reptérre a kölcsönzőig a csereautóért. Végül jött arra egy autópálya felügyelő, így két autóval már le tudták úgy zárni a sávot, hogy lehessen kereket cserélni, amit a zsaru meg is csinált nekünk. Ő autópálya rendőr volt, és láthatóan fel volt készülve az ilyen esetekre. Amúgy nagyon sok hasonlót láttunk az út során, errefelé ez gyakori, és utólag már nem bántuk, hogy az elején hagytuk magunkat rábeszélni a plussz biztosításra is ami ilyen esetekre szól. Szerencsére az idegőrlő 2,5 órán kívül nem volt nagyobb baj, persze a kölcsönzőnél is voltak adminisztrációs problémák, és valamikor este 10 után értünk csak a hotelba Denverben, és megint fél2ig pakoltunk, de sikerült :) A szállás is jó volt, megint egy Hamptonns Inn.

Reménykedve figyeltem mikor jönnek már értünk

Itt álltunk

A sérülés

Goblin Valley

Ami kimaradt a tegnap reggeli bejegyzésből, hogy tegnapelőtt a Goblin Valley-ben voltunk. Ez még Utah-ban volt, sokat kellett hozzá autózni, és mivel 38-40 fok volt a völgyben nem voltunk ott sokat, pedig nagyon érdekes hely volt. Lényegében úgy kell elképzelni, hogy egy jó nagy hatalmas völgy tele vörös sziklából "épült" gombákkal :) Inkább mutatom:

Innen érkeztünk Rifle-be. Este bementünk egy italboltba és nagyon meglepődtünk, hogy lehetett kapni magyar kékfrankost, bikavért, meg unicumot. Mondtuk is az eladónak, hogy ez milyen meglepő, és ő mondta, hogy van egy kisebb magyar közösség a környéken, miattuk van :) Másnap úgy 100 km-rel keletre szintén bementünk egy hasonló boltba, és ott meg tokajit találtunk :)

Aznap még egy nagyon érdekeset láttunk (persze a tájon kívül, ami gyönyörű szép az I70-es Utah-i és Colorado-i szakaszán). Egy busz volt, aminek a fele hálófülkékké volt alakítva. Német és alaszkai rendszám volt rajta. Gyorsan le is fotóztuk, mire is pont egy a buszból kiszálló pasi megjegyezte, hogy ha annyiszor 1 dollárja lenne, ahányszor lefotózták a buszukat már rég ingyen utaznának. Megkérdeztem tőle honnan származnak, erre mondta, hogy németek. Na itt rögtön át is váltottunk németre és mondtuk neki, hogy mi meg magyarok, erre jót nevetett :) Így nézett ki a busz:

Hát így telt a csütörtöki napunk :)

Pakoláspánik

Rifleben vagyunk a Hampton Inn-ben, prémuim szállás :)
Felgyorsultak az események, így ma rövid leszek, és majd holnap a repülőút alatt írok többet.
Szóval az van, hogy tegnap vettünk egy harmadik bőröndöt, éjjel negyed 2-ig pakoltunk, de nem értünk a végére, és lehet, hogy így sem fogunk elférni, szóval sakkozunk a grammokkal. Egy bőrönd fixen tele, azt már nem is nagyon fogjuk kinyitni, a másik kettőt kellene még ma úgy bepakolni, hogy minden elférjen, és ne legyenek több, mint 23 kg. Jó játék :) Ja és ma még egy mosodát is útba kell ejtenünk. :)

Ma még vár ránk pár száz mérföld Denverig, aztán ott holnap reggel leadjuk az autót, és átrepülünk Louisville-be, Kentuckyba. Ott töltjük a napot, meg a másnapot, és vasárnap este repülünk Chicagoba, hétfő este meg Chicagoból haza. Nem tudom hogy tudok majd jelentkezni, de igyekszem.

Valley of Fire azaz a Tűz völgye nemzeti park

Teljesen össze vagyok zavarodva. Eddig nem volt probléma azzal, hogy elvesztettem az időérzékemet és fogalmam sem volt, hogy hányadika van, milyen nap és hány óra, de így a vége felé közeledve erre most nagyon kellene koncentrálni de nehezen megy. Ráadásul ugye elindultunk visszafelé, így ugrálunk visszafelé az időzónákban is, ami csak nehezíti a dolgokat :) Tegnap beültünk egy késői ebédre útközben St. George-ban egy Applebee's-be, és csodálkoztunk miért mondják a pincérek az elköszönő vendégeknek, hogy szép estét, aztán rájöttünk, hogy fél7 van és nem fél6, ahogy a mi óráink mutatták :) Most Richmondban vagyunk Utah-ban a Quality Inn-ben, rendben van a szállás, bár este egy távolabbi bejáraton közelítettük meg a szobát, mert a közelebbi előtt egy nagy csapat mexikói vendégmunkás-szerű csapat beszélgetett...

A tegnapi napot a híres Las Vegas táblánál kezdtük, ami a Strip déli kezdetén található. Van előtte egy kis parkoló, amibe északról közeledve lehet behajtani, persze mi azt hittük valahol oldalt lesz és a jobb oldali sávban voltunk, és csak már nagyon közel érve jöttünk rá, hogy nagy hirtelen 4 sávot kellene váltani, úgyhogy mentünk egy kört. Aztán nem volt hely a parkolóban, úgyhogy mentünk még egy kört :) Szerencsére jól ki van építve, így könnyű ott körözni. Második próbálkozásra találtunk parkolóhelyet, így beállhattunk a sorba. Igen, sorban állnak a tábla előtt az emberek a fotózkodáshoz. Természetesen van ott egy Elvis is, ha esetleg egyedül uncsi lennél a képen és fel akarnád dobni valamivel...Mi nem álltunk be a birkák közé, hanem oldalról támadtunk, és így is teljesen jó képeket lehetett csinálni...:)

Utána felhajtottunk a 15-ös autópályára, és irányba vettük a Valley of Fire nemzeti parkot. Nagyon tetszik amúgy, hogy a nagyobb utaknak van északi, déli, stb. része ami ki is van írva, ez jelentősen megkönnyíti a közlekedést. Kb. egy órát autóztunk a sivatagi semmiben, aztán beértünk a völgybe és leesett az állunk. A sok színtelen fakó hegy között tűzvörös kövek/sziklák jöttek hirtelen elénk. Túrázást nem vállaltunk be, mivel:
1. 38-41 fok között mozgott a hőmérséklet a park területén
2. Itt több fajta kígyó és madárpók, skorpió meg leguán is gyakran megfigyelhető és én nem szerettem volna találkozni velük.
Voltak nagyon cuki minimókusok, belőlük szerencsére láttunk sokat. Szegényeknek nagyon melegük volt és az árnyékos helyen kifeküdtek a földön, nagyon viccesek voltak.

Innen még bő 3 órányira volt a szállásunk, így nem is akartunk már mást megnézni, hanem irányba vettük Richmondot. Megálltunk egy ebéd/vacsora erejéig, ahogy azt már korábban is említettem. Pont mikor végeztünk odaért egy jó nagy vihar. Be akartunk menni egy boltba a kajálda mellett bőröndöt venni, de nem kockáztattunk, inkább elindultunk. Persze a benzinünk is akkor kezdett kifogyni, így mégis meg kellett állnunk a következő helyen. Vicces volt, mert Hurricane nevű helyen álltunk meg, és figyeltük egyik oldalról közeledni a homokvihart, másik oldalról a zivatart, villámokkal. Szerencsére egész jól megúsztuk, pedig útközben úgy tűnt, hogy nagyon durva zivatarokba fogunk belemenni, de csak egy rövidebbhez volt szerencsénk :)

Vegas baby :)

Tegnap nem történt túl sok említésre méltó. Először elmentünk outletbe vásárolni néhány dolgot. A Bellagio-ban akartunk ebédelni, ahol 22$-ért lehet all you can eat-et enni, két éve rengeteg finom dolgot megkóstoltunk ott. Sajnos most lemaradtunk róla, mert először nem találtuk a helyet (The Buffet-nek hívják), aztán meg 10 perc késéssel érkeztünk, mire megtaláltuk. 3:30-ig van ebéd, utána már csak vacsora 32-ért, annyit nem akartunk költeni, így visszamentünk a Denny'sbe ebédelni és az is teljesen jó volt. Visszafelé persze eltévedtünk a Bellagio-ban, akkora hatalmas az a hotel. :)
Voltunk az M&M's Worldben, 4 emeletnyi M&M's-es cuccok között, volt egy vicces 4D mozifilm is, ami arról szólt, hogy a piros eljátszotta az m betűjét a kaszinóban és vissza kellett szerezniük a sárgával :)
Később visszamentünk a Bellagio-hoz megnéztünk pár szökőkút előadást, játszottunk is kicsit a Family Guy-os nyerőgéppel, és sikerült egy éjszaka árát visszanyerni.:)

Ma megkezdjük a visszautat Denverbe :( Kezdünk egyre szomorúbbak lenni, hogy lassan vége, pedig még nagyon jó élmények várnak ránk :(

Death Valley-n át Vegasba

Megterhelő napunk volt tegnap, meg persze egyben a szokásos hihetetlen, iszonyat jó és szép, stb. :) Viszonylag korán sikerült elindulnunk Bishopból. Tűztünk lefelé a 395-ön gyönyörű hegyek között, majd egy tankolás és kicsit később már a park bejáratánál is voltunk (ez röpke 2-3 órát tartott :)). Beérve csak ámultunk és bámultunk, autóztunk a végtelenbe, és igyekeztünk nem minden kanyar után megállni fényképezni :)

Hihetetlen az a hely amúgy. Több száz mérföld széles és hosszú, a legmélyebb pontja 86 méterrel van a tengerszint alatt, itt volt pár hete 53 fok, de korábban itt mérték azt hiszem a legmelegebbet, talán 58 fokot. Nálunk most 51 volt a maximum, de "csak" 47-nél szálltunk ki :) Lementünk a Badwater basinbe (ez van 86 méterrel a tengerszint alatt), ott sétáltunk egyet, bár azért nem sokat.

Aztán végigautóztunk az Artist drive-on, ami egy kis kitérő az út mellett, de megéri, mert olyan szép helyeken kanyarog az út, hogy az embernek eláll a lélegzete.

Felsétáltunk még a Zabriskie ponthoz, ahol iszonyat szél fújt, úgy lehet elképzelni, mintha egy óriási hajszárítóból fújná valaki a forró levegőt :)

Fel akartunk még eredetileg menni egy  ezerpárszáz méteres hegyre is, de az autónak nem nagyon tetszett a meleg. Még a park elején ki volt írva egy helyre, hogy a következő 10 mérföldön kapcsold ki a légkondit, hogy ne terheld túl az autót. Hát mi kikapcsoltuk, de a levegőt nyomattuk, és így is felkúszott nagyon a hűtővíz, szóval inkább azt is kikapcsoltuk, és lehűztuk az ablakokat. Itt épp egy hegyen keltünk át és 36 fok körül volt :) Aztán később az Artist Drive-on hasonló történt (az is hegyes rész), de ott már szólt is az autó, hogy azonnal álljak meg. Na ezek után úgy döntöttünk nem megyünk fel még egy magas hegyre :)

Érdekes volt amúgy, hogy az autóból kiszállva nem izzadtunk, mivel nemigen volt páratartalom, viszont utána, mikor továbbindultunk Vegasba úgy éreztük magunkat, mintha szaunában ülnénk. Nagyon rossz volt, én nagyon szenvedtem. Miután ideértünk a szállodába és nagy nehezen megtaláltuk a recepciót, meg a szobánkat az első utam a zuhany alá vezetett és utána már jó volt :)

A New York New York 14. emeletén vagyunk amúgy, jó a szoba, a szálloda hatalmas, legalább negyed óra, míg a szobától kiérünk az utcára :) Este elmentünk egyet sétálni, vacsiztunk a Denny's nevű helyen, ami nagyon bejött, megnéztünk két show-t a Bellagio szökőkútjánál, ma meg irány megint a város.

Bodie, Mono Lake

A mai nap nagy részét füstös erdőben történő autózással töltöttük. Yosemite nemzeti parkot a tűz miatt ki kellett hagynunk, egy kb. 50-70 km-rel északabbra levő erdőn/hegyen mentünk át, de ott is iszonyat töményen állt a füst. Nagyon tetszett azonban, hogy a legelképesztőbb helyekre írták ki az emberek a tűzoltóknak, hogy elismerésük, és szeretik őket, meg hajrá, jók vagytok fiúk, meg ilyenek. A kis tábláktól a nagy lepedőkig mindenféle transzparenseket láttunk. :) Felmentünk egy 3000 m-en levő hágóra, onnan meg le. Az út néhol tisztára olyan volt, mintha hullámvasúton ültünk volna :) A vége felé azért már nagyon jó lett volna egy kis friss levegő, de az még akkor sokáig nem volt.
Az első célunk a Bodie nevű szellemváros volt. Az 1800-as évek végén még 10000 fős kis bányászváros volt, aztán a 60-as években teljesen kiköltözött belőle mindenki, azóta turista látványosság. Érdekes volt, mert az út utolsó 5 km-e nem aszfaltozott, ráadásul durván hepehupás, átlag kettővel lehet menni. Pont mikor odaértünk leszakadt az ég óriási cseppekben, és mivel lassan már zártak, így végül nem jártuk be.

Helyette elindultunk délre a szállásunk felé, útközben megálltunk a Mono Lake mellett. Ez egy nagyon különleges tó, bővebben itt olvashattok róla:
http://hu.wikipedia.org/wiki/Mono-t%C3%B3

Nagyon büdős volt arrafelé, nem is maradtunk sokáig, hanem inkább jöttünk a szállásra (Bishop, Ramada Limited), meg már éhesek is voltunk. Napok óta szemeztünk a Carl's Junior nevű kajáldával, most ki is próbáltuk és nem csalódtunk. Mexikói jellegű hely, én nagyon élveztem, hogy valami mást ehetek, mint az elmúlt napokban.

Képet most nem mutatok, mert nagyon lassú a net :( Holnap irány a Death Valley/Halál völgye, este pedig már Vegasban alszunk.

Gugli és Napa völgy

Hát nem volt szerencsénk a közlekedéssel. Elég sokat ültünk tegnap dugóban, ill. lassan araszoló forgalomban. Ettől függetlenül szép és érdekes helyeken jártunk :)

Reggeli után bejártuk a Google főhadiszállását. Érdekes dolgokat láttunk, pl. parkolóhely várandós kismamáknak, saját kiskertet amiben paradicsom és fűszernövények nőttek, strandröpi pálya az irodaházak között, és persze a híres google bicikli, azaz gbike, amivel az épületek között lehet közlekedni. Mi csak 1-1 kört mentünk vele, amúgy meg sétáltunk, de így is simán eltöltöttünk ott egy órát.
Innen át akartunk menni a Facebookhoz, de először rossz címre mentünk (nemrég költöztek), a rendes helynél meg olyan hülye volt a közlekedés, hogy csak autóval elhúztunk mellette, aztán hirtelen egy hídon találtuk magunkat és átjutottunk a túloldara, így aztán mentünk is tovább Sausalitoba. Na ez tartott 1 óra helyett 2-3 órába, a városban ráadásul valami művészeti fesztivál volt, megállni sem nagyon tudtunk, csak egy kicsit de az nagyon szép volt, amit láttunk. A képen San Francisco látható, amint beúszik fölé egy felhő az öbölbe:

Innen Napába vettük az irányt, itt már nem volt dugó, de a forgalom elég nagy volt. Először Napa városában álltunk meg, sétáltunk egyet, meg ettünk nagyon finom fagyit. Zseniális az ötlet amúgy. Fogod a kis papírpoharat, te magad tehetsz bele annyi és olyan fagyit amilyet csak szeretnél, aztán rátehetsz gyümölcsöket, magokat, csokidarabokat, önteteket, amilyet csak akarsz, aztán lemérik mérlegen és úgy jön ki mennyit fizetsz. Én többre számítottam, de nem volt drága, pedig megpakoltam. 3,75$ volt, és nem látszik, de ez egy jó nagy pohár :)

Napából átmentünk St. Helena-ba, mert ott van a Sutter Home főhadiszállása, ami az én kedvenc borom errefelé. Sajnos otthon nem lehet kapni, de Ausztriában a Billában igen :) Érdekes amúgy ez a Napa völgy. Vannak régi hagyományos amerikai stílusú helyek, de vannak olyanok is, amik toszkán hangulatot akarnak idehozni. Nekünk ezek kicsit műnek tűntek. A Sutter Home nem ilyen volt :) Mutatom:

Most amúgy Livermore-ban vagyunk a Hampton Inn-ben, prémium hely, nagyon bejön :)