San Francisco környéke

Mountain Viewban vagyunk a Camino Inn nevű helyen, nagyon jó kis motel, és végre a földszinten kaptunk szobát, az ajtó előtt parkolunk és nem kellett a dög nehéz bőröndöket lépcsőztetni. A bejelentkezéskor megkérdezték, hogy franciák vagyunk-e :)

Ott hagytam abba, hogy Santa Cruzból indultunk. Reggeli után lementünk sétálni a partra, ahol egy vidámpark van (Santa Cruz Boardwalk). Ez közvetlenül az utcánk végén volt, így nem kellett sokat sétálni. Reggel nem volt nagy élet, este annál inkább, de azt nem próbáltuk ki. Santa Cruzban még elmentünk a Natural Bridges nevű helyhez, ami egy szikla a tengerparton, és ha ügyesen kivárod mikor húzódik vissza a víz akkor fel is lehet mászni rá, úgy, hogy viszonylag száraz maradsz :) Amúgy azt írják róla, hogy van belépő, de mi találtunk egy parkolót, ahol 20 percre ingyen meg lehet állni, igaz lesétálni nem tudtunk, de nem is akartunk, mert ahhoz túl hűvös volt. Ezt láttuk a parkolóból:

Az 1-es úton mentünk tovább, időről időre megálltunk megcsodálni a tájat meg fényképezni. Aztán megjelent egy "kis" köd is. Nagyon érdekes volt, hogy napsütés és köd váltotta egymást az úton, és nagyon furcsa, hogy 10 autóból 2-nek égett egyáltalán a lámpája, és szerintem én voltam az egyetlen, aki ködlámpát is kapcsolt :) Itt még pont megálltunk a köd előtt:

San Franciscoba érve 2 dolgot akartunk megnézni, egyrészt a Golden Gate-et egy olyan pontról, ahonnan még nem néztük, másrészt a Twin Peaks nevű hegyre mentünk fel. Nagy szerencsénk volt, mert tiszta volt az idő, és szép látványban volt részünk:

Kis autókázás a városban volt még, aztán irányba vettük a Szilikon völgyet, hogy megnézzük az Apple és a Google főhadiszállását, és nem utolsó sorban a szállásunk is itt van, egészen pontosan 8 percre a Googletől :) 

Ja és egy fontos dolog, San Francisco az egyik legdrágább hely benzin szempontjából is, aki erre jár tankoljon még a város előtt, mi majdnem ráfáztunk :)

A mai napra San Francisco északi részét terveztük, aztán kérdés, hogy mi lesz belőle. A városból két nagy híd vezet ki, és az egyiket 3 napja lezárták, így elég nagy dugóra számítunk...Holnap majd megírom mi lett a tervekből:)

1-es út

Tegnap reggel fájó szívvel elbúcsúztunk Los Angelestől és a jó kis szállásunktól. Lényegében egész nap autóztunk a part menti 1-es úton kisebb-nagyobb megállásokkal, és autózás közben csodáltuk a tájat. Láttunk bálnákat, akik persze mindig akkor néztek ki a vízből, amikor elfáradt a karom az élesre töltött fényképező tartásától, így fotó nem készült róluk, de élmény volt látni/hallani őket. Nagyon szép volt az óceán is, több helyen volt rajta kis réteg felhőtakaró, amikor ment le a nap akkor ez vastagodott és hihtetlen színeket és látvány produkált a táj. Közben bekanyarodott az út az erdőbe is, jó kis illatok voltak arrafelé, ennyire tömény fenyőillatot már régen éreztem. Mutatok néhány képet, hogy el tudjátok képzelni:

Most Santa Cruzban vagyunk a Quality Innben, rendben van a hely. Nemrég reggeliztünk, most megyünk sétálni a partra, aztán irány San Francisco és környéke.

L.A., celebek, autócsere

Most rövid leszek, mert még pakolni kell és reggel korán szeretnénk indulni...(hehe jó vicc, de azért megpróbáljuk).
Ma a reggelt mosással kezdtük, amíg mentek a gépek benéztünk az El Super nevű boltba, ami egy hangulatos, inkább mexikói stílusú hely. Sok érdekes dolgott láttunk, meg vettünk többek között 3 db gránátalmát összesen 1$-ért :) Utána végre harmadik próbálkozásra feljutottunk a Griffith Observatoryba. Nagyon szép volt a kilátás, meg maga az épület is. Onnan átmentünk Passadena-ba ebédelni, a Big Bang Theoryban szereplő Cheesecake Factory nevű helyre. Hát nem egészen olyan volt, mint a filmben, de ettünk végre normális kaját, és maga a környék is hangulatos volt, teljesen más, mint amit eddig láttunk.
Passadenából átmentünk Beverly Hillsbe, ismét elámultunk a környéken, a házakon. Voltunk Jennifer Aniston házánál, bár nem sok látszott belőle, láttunk azt a házat, ahol Chandler lakik a Jóbarátokból, és ahol Sir Elton John-nak is van két emeletnyi lakása. Sétáltunk a Rodeo Drive-on, ahol Julia Roberts is vásárolgat a Pretty Woman-ben. Hát érdekes üzletek vannak arrafelé, mindegyikben van egy "recepciós", aki fogadja a vásárlókat, és hát elég durva az egész utca, meg a közönsége is, az autókról ne is beszéljünk :)
A nap végén kimentünk Santa Monicaba a Pier-re, ahol a 66-os út véget ér, meg van körülötte nagy búcsú-szerű hely. Onnan néztük a naplementét, és visszafelé szembe jött velünk Malek Miki, meg a barátnője, szülei. Már érdemes volt ennyit utazni :)

A nap végét autócserével zártuk, ugyanis olajat kellett benne cserélni. Hát nagyon nagy szerencsénk volt, mert kifogtunk egy fullos Ford Escape-et, (ami otthon az új Kuga), tele mindenféle extra felszereltséggel. :D:D:D Holnap vele indulunk tovább északra, a partmenti 1-es úton egészen Santa Cruz-ig. Ha előbb nem, majd onnan jelentkezem. :)

Los Angeles

Olyan jó volt tegnap is és ma is úgy kelni, hogy nem kell pakolni, hagyhatunk mindent a szobában :) Ezt a két napot most pihenősre vesszük, laza városban sétálgatás, autózás, meg ilyenek. Tegnap a LACMA-ban voltunk ez a helyi modern művészetek múzeuma. Érdekes hely. Sok filmben szerepelt már a lámpasor, ami ott található.

Egyrészt az akartuk megnézni, másrészt ott van a La Brea Tar Pits nevű hely, ahol több kicsi kátrányos tó van, és olyan szag, mintha aszfaltoznának. Arról híres ez a valami, hogy sok-sok százezer évvel ezelőtt rengeteg állat merült el benne, és nagyon sok kilónyi csontot meg fosszíliát szedtek ki belőle, amit aztán kiállítottak mellette egy múzeumban (na nem az összeset :)) A terület alatt olajmező van, meg metángáz jön fel, amitől bugyborékol a "víz". Mutatok róla képet:

Ezután fel akartunk menni a Hollywood felirathoz, de minden út le volt zárva, amerre a GPS akart vinni minket, így letettünk róla. Gondoltuk ha már ott vagyunk a hegyen megnézzük a Griffith obszervatóriumot, amit két éve nem találtunk meg (útlezárások miatt), és a változatosság kedvéért most sem :) Sebaj, este jól utánaolvastam, ma már össze fog jönni :) Annak ellenére, hogy nem találtuk meg jó helyeken jártunk, csomó filmstúdió mellett mentünk el, meg Beverly Hillsben autókáztunk, láttuk a híres Rodeo Drive-ot, meg ilyenek. Miután lejöttünk a hegyről lementünk az óceánpartra, két dolgot akartunk megnézni, amik egy film (Californication) bevezetőjében jelennek meg:

Ez a távcsöves hely amúgy a Google los angelesi épülete is egyben. Innen kb. 2 utcányira volt a part, úgyhogy kimentünk megnézni Venice Beach-et. Hát elég lehangoló volt ez a rész, tele "életművészekkel" (hajléktalanokkal), meg mindenféle furcsa emberekkel. Nem is mentünk sokat, hanem inkább az ellenkező irányba sétáltunk, és élveztük a jó levegőt, a lemenő nap fényét, meg mindenféle hasonlóan undorító látványt :) Ami nagy élmény volt, épp egy óriás pálmafát nézegettünk, hogy milyen fura dolgok vannak rajta, és észrevettünk egy icipici kismadarat, ami ha jól sejtem egy kolibri lehetett :) Nagyon aranyos volt, lefotózni nem tudtam rendesen így nem tudom megmutatni, de kaptok helyette egy pálmafás, naplementés képet :)

Úton Los Angelesbe

Tegnap reggel szép nagy essssőben indultunk Needlesből. Sok s-sel írtam, mert nagyon esett...A motel, ahol aludtunk teljesen rendben volt, attól eltekintve, hogy iszonyat meleg volt a szobában, és nem kapcsoltunk éjaszakára légkondit, mert nagyon hangos volt, az ablakot meg inkább nem nyitottuk ki :) Reggeli nem volt, de adtak ingyen kávét, és nagyon meglepődtem, mert az eddigi legjobb kávénkat ittuk itt az államokban. Már egész európai íze volt, nem az a vízízű hagyományos amerikai kávé. Amúgy a szobákban szinte mindenhol van kávéfőző és kávé, tea, úgy szoktuk csinálni, hogy lényegesen kevesebb vízzel, mint írják, és akkor jó.

Szóval ott tartottam, hogy jó nagy esssőben indultunk. Amíg autópályán mentünk nem is volt gond, de le kellett jönnünk a régi 66-os útra. Eleinte rendben volt, még el is állt kicsit az eső, aztán jött egy 7 mérföldes (nem csizma :)) szakasz, ahol kisebb-nagyobb vízátfolyások voltak. A nagyobbaknál már köveket is kihordott az útra a víz, úgy kapaszkodtam a kormányba, hogy megfájdult a karom. Egyedül az volt megnyugtató, hogy mögöttem egy jóval nagyobb terepjáró jött, így lett volna, aki kihúz, ha beragadtam volna, de nem volt probléma. Meg az is megnyugtató volt, hogy jöttek szembe hókotróval, tehát nem volt járhatatlan az út, meg dolgoztak is a problémán. Aztán egyszer csak megjelent egy őrült lakóautós a mögöttem levő terepjárós mögött, és nem törődött semmivel, előzőtt ezerrel mindkettőnket, jól be is terített sárral. Utólag láttuk, hogy húzott maga után egy valamikor fehér személyautót, hát nem tudom az végül egészben maradt-e. :)
A táj amúgy érdekes volt, hegyes, sivatagos, kietlen. Aztán nagyjából 2,5 óra autókázás után odaértünk a Joshua Tree nemzeti parkhoz. Sajnos az eső továbbra is esett, és kiderült, hogy több része is le van zárva a parknak, így úgy döntöttünk nem megyünk be, és Palm Springs-et is kihagyjuk, mert így nem volt értelme. Indultunk tehát Los Angelesbe tovább. A város közlekedése továbbra is félelmetes, hihetetlenek az 5-7 sávos autópályák, ahol bárki bármerre mehet. Láttunk is két balesetet, meg most reggel is mutattak 2 nagyon nagyot a tévében.
L.A.ben először Newport Beachre mentünk, ami hasonló, mint Beverly Hills. Nagyon durva házak vannak, hihetetlenül szép tiszta és rendezett a környék, bármelyik házat elfogadnám ott, akkor is ha nem az óceánra néz. Itt sétáltunk egy kicsit, élveztük a napot, meg a kilátást. A nap hátralevő részét outletben töltöttük vásárlással, aztán jöttünk a szállásra, ahol legutóbb is aludtunk. Baymont Inn-nek hívják és csak ajánlani tudom. Van mellette egy Wiener Schnitzel nevű gyorsétterem , ahol mindenféle hotdogot és hamburgert árulnak, vicces :)

Pár kép Sedonáról

Sajnos nehéz volt értelmes fotókat készíteni (biztos a vortexek miatt :))

Sedona, vortex, Route 66

Jó reggelt, üdvözlet immár Kaliforniából! :) Needles-ben vagyunk a Budget Inn nevű motelban, elég egyszerű, a környéken sincs semmi, de tiszta és olcsó, este beesni, aludni, majd reggel továbbállni teljesen megfelel.

Tegnap szinte egész nap esett az eső. A tervezett programból csak a meteor krátert hagytuk ki. Először Sedona nevű városba mentünk. Nagyon érdekes és hangulatos hely, már maga a Flagstaffből oda vezető út is egy élmény, szóval már csak amiatt is megéri odamenni. Egy erdőben kanyarog az út (Coconino vagy mi a neve), nem mellékesen pedig egy kanyonba kell lemenni, szóval jó kis szerpentinek is vannak. Maga a város a völgyben fekszik, és arról híres, hogy itt különlegesen erős energiák vannak, úgynevezett vortexek. Hát mi kerestük erősen, de nem éreztük. Biztos az eső miatt. :) 4 nagy ilyen vortexes hely van a városban, az egyikhez fel is mentünk ( a reptérnél van, ami fent van a hegyen :)), de semmi. Útközben vannak amúgy kisebb túrázós helyek, de ezeket az idő miatt ki kellett hagynunk.
Helyette ebédeltünk egy jót a Canyon Breeze nevű helyen. Két dolog tetszett itt nagyon. Egyrészt volt a só, a cukor meg a ketchup mellet kicsi zacskós parmezán sajt :) Másrészt rendelésnél kaptunk egy fekete korongot, az villogott, meg csipogott, amikor elkészült a kajánk és mehettünk érte. Zseniális találmány :)
Így néz ki:

Miután kinézelődtük magunkat elindultunk a 66-os út felé.Erre már 2 éve jártunk, de nem lehetett kihagyni, meg persze útba is esett. :) Sajnos a Hackberry store már zárva volt és csak kívülről tudtuk megnézni, de így is nagy élmény volt, legutóbb már úgyis megvettünk mindent, amit akartunk :)
Kingmanben megálltunk tankolni, és benéztünk pár boltba is. Szemtelenül olcsón vettünk Tommy Hilfiger cuccokat :)

Ma irány L.A., előtte Joshua Tree nemzeti park és Palm Springs, az idő még mindig rossz, majd meglátjuk mi jön össze. Amúgy most fura az időjárás errefelé, mert a nyugati rész egyik felén trópusi esőzések vannak, a másik fele meg ég. Nem tudom mennyi hír megy át erről otthon, de pl. a Yosemite nemzeti parkban is elég nagy gondok vannak, jövő héten pedig mennénk oda, hát majd kiderül addig mi lesz.

Benzinkutak, jéggépek

Nagyon tetszik az a megoldás, hogy a benzinkutakon lehet meleg kaját kapni, vagy szendvicset, gyorskaját, amit ott helyben megcsinálhatsz magadnak egy mikroban. Mivel nagyok a távolságok, a benzinkutak sokszor boltok és postahivatalok is egyben.
Jeget is mindenhol lehet venni, a hotelekben/motelekben is van mindig jéggép, a szobához jár egy műanyag bödön, amiben el tudod magadnak hozni. Én először arra azt hittem, hogy szemetes, de nem dobtam bele csak papírt :)
Bocs, ha már írtam, de itt kell megjegyeznem, hogy hoztunk magunkkal összecsukható hűtőtáskát, és azt rakjuk tele minden nap jéggel, így van mindig hideg innivalónk, és a gyümölcsöket is ott tároljuk, nagyon praktikus. :)

Page és környéke kihagyhatatlan

Szakad az eső. Flagstaffben vagyunk Arizonában  Quality Innben, az időjárás áthúzta a számításainkat, így ma esőnapot tartunk.
Tegnap szerencsénk volt az idővel, mert jósoltak esőt, de megúsztuk. A reggelt a Horseshoe Bend-nél kezdtük. Két éve épp egy vihar közeledett, ezért konkrétan rohantunk a parkolóból, lőttünk pár képet, ámultunk egy percet, aztán rohantunk vissza és le is szakadt az ég. Most is elég felhősnek nézett ki, de nem volt semmi, ki tudtuk élvezni a látványt és a környéket, amit a fotók nem adnak vissza, de azért mutatom:

Innen a Lower Antelope Canyon felé vettük az irányt. Két ilyen kanyon van, két éve az eső megakadályozta, hogy mindkettőt bejárjuk, de ezt most bepótoltuk. :) Hatalmas élmény volt, és nagy szerencsénk volt, mert mostanában annyi az eső, hogy ez volt az első hét egész nyáron, amikor végig nyitva voltak. Ez a kanyon nagyobb kihívás, mint az Upper. Oda odavisznek kocsival, besétálsz, végigsétálod, aztán visszavisznek. Na a Lowerbe úgy kell egy létrán lemászni, közben is van néhány nehezített terep, és néha olyan szűk, hogy nem vagyok biztos benne, hogy bárkit leengednek :)

Bejárat :)

A kanyon belsejében

Az út

Az elején elénk került egy 5 fős német család, akik konkrétan minden kanyarban lefotózták egymást. Nagyon idegesítőek voltak, így kikeültük őket, és én bosszúból néha beletrollkodtam a képeikbe :) Komolyan nem is nézték, hogy milyen hihetetlenül szép helyen vannak, csak az volt a lényeg, hogy minden kanyarban minden variációban fotózzák egymást. Az ilyenek nem értem miért jönnek ilyen helyekre. Amúgy ha már itt tartunk rengeteg némettel találkozunk mindenhol. 

Miután elértünk a kanyon végére egy lépcsőn kellett felmenni, majd a felszínen visszasétálni, na ez is más, mint a másikban.

Innen egy gyors kaja után a Grand Canyon felé indultunk. Üzenem azoknak, akik esetleg erre terveznek hamarosan jönni, hogy a 89-es út Page-től dél felé le van zárva és a 98-as és 160-as a kerülőút. Próbáltam nyomni neki, de így is sokkal később értünk oda a tervezettnél, így megint csak naplementéztünk a Gran Canyonnál :) Nem volt ez sem probléma, most más helyeket néztünk meg, mint legutóbb. Meg hát így van rá okunk, hogy miért kelljen majd megint visszajönnünk :)

Szépen besötétedett, mire elindultunk Flagstaffbe. Egy erdőn át vezetett az út, ahol először jókat mosolyogtunk azon, hogy kétféle szarvasos táblát is kiraktak :) Aztán mikor megláttuk az őzikéket az út mentén akkor már nem volt olyan vicces, onnantól nem is siettünk. Végül minden gond nélkül simán ideértünk :)

Newpaper Rock, Mesa Verde, Monument Valley és viharok

Tegnap este kidőltünk, mint két krumpliszsák, de aludtunk 8 órát, és óra nélkül 6 előtt ébredtünk. Fura, mert itt már akkor világos volt, a korábbi napokon 8 előtt alig akart felkelni a nap. Ugrottunk amúgy megint egy órát, Page-ben vagyunk, ami arról híres, hogy Utah és Arizona határán van és egyszerre két időzóna is van benne :)
Tegnap Montichelloban aludtunk a Rodeway Innben, és nagyon vicces volt, mert szinte teljesen ugyanolyan volt a szobánk, mint előző nap Moab-ban a Days Innben :) Sajnos a reggeli is ugyanolyan szegényes volt, így nem húztunk az evéssel sok időt, hanem indultunk vissza az előző nap kimaradt Newspaper Rock-hoz. Ez egy jó nagy szikla, amire kb. 2000 évvel ezelőtt kezdtek rajzolgatni az emberek, aztán a későbbiek is folytatták. Sajnos még az 50-es éveből is van ott "bejegyzés", de azóta szerencsére vigyáznak rá. Mutatom, hogy néz ki:

Innen a Mesa Verde nemzeti parkba indultunk tovább, de eléggé félelmetes felhők közeledtek, így megálltunk tankolni, meg kajálni. Gondoltuk addig eldől mennyire durva, vagy talán tovább is vonul, de nem így történt, így aztán elindultunk. Kicsit kaptunk belőle, de szerencsére csak a széléből. A Mesa Verde nemzeti parkot úgy kell elképzelni, hogy beér az ember, aztán felvezet az út egy nagyon magas hegyre, és azon a hegytetőn kanyarog tovább az út kilátókkal, úgy 30 km-en át. Mi ott a Cliff Palace (Sziklapalota) nevű helyet akartuk megnézni, 1 órakor értünk oda, és 2:30as csoportba kaptunk jegyet. Azt mondta a jegyárus bácsi, hogy bő egy óra odáig az út, de ezt szerintem úgy gondolta, hogy megállunk közben nézelődni. Mi nem álltunk meg, így jóval korábban oda is értünk. Megpróbáltunk csatlakozni a 2-kor induló csoporthoz, de a csaj nézte a jegyünket és nem engedett sajnos. A lényeget így is láttuk, nem akartunk plussz másfél órát vezetett túrával eltölteni, ezért úgy döntöttünk indulunk tovább. Ez amúgy nagyon jó döntés volt, mert a nap végét így is nehezen bírtuk, de ne rohanjunk ennyire előre. :)


Elindultunk a Four Corner-hez, ami 4 állam találkozási pontja: New Mexico, Colorado, Utha, Arizona. Elég nagy lehúzás az egész, csak akkor érdemes odamenni, ha útba esik:







A környék mondjuk nagyon szép, főleg ha az ember a Monument Valley felé indul tovább :) Nekem ez az egyik kedvenc részem az USA-ban. Alig vártam, hogy a nagy sziklák közelébe érjünk. Bluff városánál megálltunk pár fotó erejéig:

Elmentünk a Mexican Hat mellett is, amit már két éve láttunk, de még mindig nagyon tetszett:

Itt emlékeztünk rá, hogy 2 éve hol álltunk meg, ugyanaz a Shell kút még mindig ott állt, így megálltunk tankolni, mert megint sötét felhők gyülekeztek és nem tudtuk mi lesz belőle. Nagy szerencsénk volt, mert bár elkapott egy nagyobb eső, de meg tudtunk párszor állni megcsodálni a tájat, és olyan fényeket produkált nekünk a lemenő nap meg az esőfelhő, hogy nem jutottunk szóhoz, és folyton meg kellett állnunk fényképezni. Sajnos a fotók a tizedét sem adják vissza annak amit láttunk, de az élmény megmarad :)

Ezek után még egy bő 2órás autózás várt ránk, és már nagyon fáradtak voltunk, de ideértünk :) A Quality Innben vagyunk, jó nagy szobában, szép kilátással:

Mára is elég sok tervünk van, de az időjárás lehet, hogy áthúzza, majd beszámolok róla :)

Képek

Jöjjön akkor néhány kép.

Delicate Arch:

Landscape Arch:

Canyonlands Nemzeti Park:

Mesa Arch:

Dead Horse Point:

Cukiság bónusz a végére, ilyen minimókusok futkorásznak mindenfelé a parkban. Nagyon picik és fürgék, közeljönnek, de nem szemtelenek, megfogni nem lehet őket, de elfogadják a mogyorót meg a magokat a fáradt magyar turistáktól :)

Ámulatból ámulatba

A mai napot azzal kezdtük, hogy visszamentünk az Archesba és tettünk egy 5km-es túrát a Delicate Arch nevű boltívhez, ami Utah állam szimbóluma. Szerencsére viszonylag korán értünk oda és felhős volt az ég, de így is elég fárasztó hegymászás volt. Egy helyen el is tévedtünk, és azok az emberek is, akik minket követtek :) Mondjuk mi viszonylag hamar rájöttünk és visszafordultunk, de mások nem, és meg is szívták, mert a vége nekik nagyon rázós volt. Felérve azonban minden panaszunk megszűnt nekünk is, annyira eszméletlen volt a hely. Kis pihenés után visszaindultunk a parkolóba, de tettünk kis kitérőt és láttunk barlangrajzokat csak éppen a szabadban :)
A parkolóban odajött hozzánk egy csaj, és naptejet kért, aztán kiderült, hogy ők is magyarok, hasonló túrán vannak, mint mi :) Hát kicsi a világ. Este is összefutottunk velük a boltban, és nekik adtuk az egyik nemzeti park belépőnket, ami nekünk már nem kell. Ma csupa jót tettünk :)
Az Archesban amúgy megnéztük még a világ egyik legnagyobb boltívét, a Landscape Arch-ot, majd továbbmentünk a Canyonlands Nemzeti parkba, ahol megint csak elállt a lélegzetünk, olyan látványban volt részünk. A Mesa Arch-hoz terveztük menni, de előtte útközben is meg kellett párszor állnunk annyira jó volt a kilátás. Ez a park amúgy hatalmas, heteket el lehet tölteni benne, de mi csak ennyit terveztünk, mert még meg akartuk nézni a Dead Horse State Parkban a Dead Horse Point-ot. Itt is olyat láttunk, ami felfoghatatlanul szép volt :D Tervben volt még mára egy hely, de sajnos már nem fért bele, mindjárt kisakkozuk holnap megpróbáljuk-e behúzni.
Kicsit később rakok fel pár képet is.

Kaja

Meg kell örökítenem az utókornak, hogy tegnap milyen jó helyen milyen jót ettünk :) Úgy hívják a helyet, hogy Smiling Moose Deli, és teljesen normális áron nagyon jó kajákat lehet kapni. Életmentő volt a paradicsomlevesük, ami kicsit sem hasonlított az otthonihoz, inkább egy olaszos minestrone levesnek tűnt. Sajnos az út hátralevő részén már nem megyünk olyan államba, ahol vannak ilyenek.

Az első wow nap

A tegnapi napot a Red Rock Amphiteatrumnál kezdük. Ezúttal márcsak pakolták a koncert hozzávalóit, így simán bemehettünk. Tudtuk, hogy le fogunk döbbenni a látványtól, de hogy ennyire, arra nem számítottunk :D:D:D Tele volt a hely amúgy sportoló emberekkel, akik föl-le futkároztak a lépcsőkön, meg mindenféle fura dolgokat műveltek, pl. úgy futottak párosával, hogy az egyikükön volt egy amolyan hám féle, és húzta a másikat :D Sétáltunk egyet a környéken, jó kis túra volt, de megérte :) Ide vissza kell jönnünk egyszer egy koncertre, hatalmas élmény lehet :)

Nehezen sikerült elindulni onnan, mert tudtuk, hogy vár ránk még jobb is :) Először visszamentünk Friscoba ebédelni, meg vásárolni pár apróságot, aztán irány az Arches Nemzeti Park. Röpke 4,5 órás út volt, rengeteg döbbenetesen szép hellyel, és ami jó volt, hogy az út nagy részén lehetett 75-tel menni, ami itt már nagyon soknak számít.

Kb. este fél7re értünk oda, pont reggel olvastam, hogy 7 körül a legszebb, sajnos a felhők ezt nekünk kicsit beárnyékolták, de így is hihetetlen szép volt. Ma megint korán kelünk, hogy vissza tudjunk menni, mert egyelőre csak feltérképeztük a terepet, aztán ma bejárjuk jobban.

Felteszek néhány képet a parkról is: