Benzinkutak, jéggépek

Nagyon tetszik az a megoldás, hogy a benzinkutakon lehet meleg kaját kapni, vagy szendvicset, gyorskaját, amit ott helyben megcsinálhatsz magadnak egy mikroban. Mivel nagyok a távolságok, a benzinkutak sokszor boltok és postahivatalok is egyben.
Jeget is mindenhol lehet venni, a hotelekben/motelekben is van mindig jéggép, a szobához jár egy műanyag bödön, amiben el tudod magadnak hozni. Én először arra azt hittem, hogy szemetes, de nem dobtam bele csak papírt :)
Bocs, ha már írtam, de itt kell megjegyeznem, hogy hoztunk magunkkal összecsukható hűtőtáskát, és azt rakjuk tele minden nap jéggel, így van mindig hideg innivalónk, és a gyümölcsöket is ott tároljuk, nagyon praktikus. :)

Page és környéke kihagyhatatlan

Szakad az eső. Flagstaffben vagyunk Arizonában  Quality Innben, az időjárás áthúzta a számításainkat, így ma esőnapot tartunk.
Tegnap szerencsénk volt az idővel, mert jósoltak esőt, de megúsztuk. A reggelt a Horseshoe Bend-nél kezdtük. Két éve épp egy vihar közeledett, ezért konkrétan rohantunk a parkolóból, lőttünk pár képet, ámultunk egy percet, aztán rohantunk vissza és le is szakadt az ég. Most is elég felhősnek nézett ki, de nem volt semmi, ki tudtuk élvezni a látványt és a környéket, amit a fotók nem adnak vissza, de azért mutatom:

Innen a Lower Antelope Canyon felé vettük az irányt. Két ilyen kanyon van, két éve az eső megakadályozta, hogy mindkettőt bejárjuk, de ezt most bepótoltuk. :) Hatalmas élmény volt, és nagy szerencsénk volt, mert mostanában annyi az eső, hogy ez volt az első hét egész nyáron, amikor végig nyitva voltak. Ez a kanyon nagyobb kihívás, mint az Upper. Oda odavisznek kocsival, besétálsz, végigsétálod, aztán visszavisznek. Na a Lowerbe úgy kell egy létrán lemászni, közben is van néhány nehezített terep, és néha olyan szűk, hogy nem vagyok biztos benne, hogy bárkit leengednek :)

Bejárat :)

A kanyon belsejében

Az út

Az elején elénk került egy 5 fős német család, akik konkrétan minden kanyarban lefotózták egymást. Nagyon idegesítőek voltak, így kikeültük őket, és én bosszúból néha beletrollkodtam a képeikbe :) Komolyan nem is nézték, hogy milyen hihetetlenül szép helyen vannak, csak az volt a lényeg, hogy minden kanyarban minden variációban fotózzák egymást. Az ilyenek nem értem miért jönnek ilyen helyekre. Amúgy ha már itt tartunk rengeteg némettel találkozunk mindenhol. 

Miután elértünk a kanyon végére egy lépcsőn kellett felmenni, majd a felszínen visszasétálni, na ez is más, mint a másikban.

Innen egy gyors kaja után a Grand Canyon felé indultunk. Üzenem azoknak, akik esetleg erre terveznek hamarosan jönni, hogy a 89-es út Page-től dél felé le van zárva és a 98-as és 160-as a kerülőút. Próbáltam nyomni neki, de így is sokkal később értünk oda a tervezettnél, így megint csak naplementéztünk a Gran Canyonnál :) Nem volt ez sem probléma, most más helyeket néztünk meg, mint legutóbb. Meg hát így van rá okunk, hogy miért kelljen majd megint visszajönnünk :)

Szépen besötétedett, mire elindultunk Flagstaffbe. Egy erdőn át vezetett az út, ahol először jókat mosolyogtunk azon, hogy kétféle szarvasos táblát is kiraktak :) Aztán mikor megláttuk az őzikéket az út mentén akkor már nem volt olyan vicces, onnantól nem is siettünk. Végül minden gond nélkül simán ideértünk :)

Newpaper Rock, Mesa Verde, Monument Valley és viharok

Tegnap este kidőltünk, mint két krumpliszsák, de aludtunk 8 órát, és óra nélkül 6 előtt ébredtünk. Fura, mert itt már akkor világos volt, a korábbi napokon 8 előtt alig akart felkelni a nap. Ugrottunk amúgy megint egy órát, Page-ben vagyunk, ami arról híres, hogy Utah és Arizona határán van és egyszerre két időzóna is van benne :)
Tegnap Montichelloban aludtunk a Rodeway Innben, és nagyon vicces volt, mert szinte teljesen ugyanolyan volt a szobánk, mint előző nap Moab-ban a Days Innben :) Sajnos a reggeli is ugyanolyan szegényes volt, így nem húztunk az evéssel sok időt, hanem indultunk vissza az előző nap kimaradt Newspaper Rock-hoz. Ez egy jó nagy szikla, amire kb. 2000 évvel ezelőtt kezdtek rajzolgatni az emberek, aztán a későbbiek is folytatták. Sajnos még az 50-es éveből is van ott "bejegyzés", de azóta szerencsére vigyáznak rá. Mutatom, hogy néz ki:

Innen a Mesa Verde nemzeti parkba indultunk tovább, de eléggé félelmetes felhők közeledtek, így megálltunk tankolni, meg kajálni. Gondoltuk addig eldől mennyire durva, vagy talán tovább is vonul, de nem így történt, így aztán elindultunk. Kicsit kaptunk belőle, de szerencsére csak a széléből. A Mesa Verde nemzeti parkot úgy kell elképzelni, hogy beér az ember, aztán felvezet az út egy nagyon magas hegyre, és azon a hegytetőn kanyarog tovább az út kilátókkal, úgy 30 km-en át. Mi ott a Cliff Palace (Sziklapalota) nevű helyet akartuk megnézni, 1 órakor értünk oda, és 2:30as csoportba kaptunk jegyet. Azt mondta a jegyárus bácsi, hogy bő egy óra odáig az út, de ezt szerintem úgy gondolta, hogy megállunk közben nézelődni. Mi nem álltunk meg, így jóval korábban oda is értünk. Megpróbáltunk csatlakozni a 2-kor induló csoporthoz, de a csaj nézte a jegyünket és nem engedett sajnos. A lényeget így is láttuk, nem akartunk plussz másfél órát vezetett túrával eltölteni, ezért úgy döntöttünk indulunk tovább. Ez amúgy nagyon jó döntés volt, mert a nap végét így is nehezen bírtuk, de ne rohanjunk ennyire előre. :)


Elindultunk a Four Corner-hez, ami 4 állam találkozási pontja: New Mexico, Colorado, Utha, Arizona. Elég nagy lehúzás az egész, csak akkor érdemes odamenni, ha útba esik:







A környék mondjuk nagyon szép, főleg ha az ember a Monument Valley felé indul tovább :) Nekem ez az egyik kedvenc részem az USA-ban. Alig vártam, hogy a nagy sziklák közelébe érjünk. Bluff városánál megálltunk pár fotó erejéig:

Elmentünk a Mexican Hat mellett is, amit már két éve láttunk, de még mindig nagyon tetszett:

Itt emlékeztünk rá, hogy 2 éve hol álltunk meg, ugyanaz a Shell kút még mindig ott állt, így megálltunk tankolni, mert megint sötét felhők gyülekeztek és nem tudtuk mi lesz belőle. Nagy szerencsénk volt, mert bár elkapott egy nagyobb eső, de meg tudtunk párszor állni megcsodálni a tájat, és olyan fényeket produkált nekünk a lemenő nap meg az esőfelhő, hogy nem jutottunk szóhoz, és folyton meg kellett állnunk fényképezni. Sajnos a fotók a tizedét sem adják vissza annak amit láttunk, de az élmény megmarad :)

Ezek után még egy bő 2órás autózás várt ránk, és már nagyon fáradtak voltunk, de ideértünk :) A Quality Innben vagyunk, jó nagy szobában, szép kilátással:

Mára is elég sok tervünk van, de az időjárás lehet, hogy áthúzza, majd beszámolok róla :)

Képek

Jöjjön akkor néhány kép.

Delicate Arch:

Landscape Arch:

Canyonlands Nemzeti Park:

Mesa Arch:

Dead Horse Point:

Cukiság bónusz a végére, ilyen minimókusok futkorásznak mindenfelé a parkban. Nagyon picik és fürgék, közeljönnek, de nem szemtelenek, megfogni nem lehet őket, de elfogadják a mogyorót meg a magokat a fáradt magyar turistáktól :)

Ámulatból ámulatba

A mai napot azzal kezdtük, hogy visszamentünk az Archesba és tettünk egy 5km-es túrát a Delicate Arch nevű boltívhez, ami Utah állam szimbóluma. Szerencsére viszonylag korán értünk oda és felhős volt az ég, de így is elég fárasztó hegymászás volt. Egy helyen el is tévedtünk, és azok az emberek is, akik minket követtek :) Mondjuk mi viszonylag hamar rájöttünk és visszafordultunk, de mások nem, és meg is szívták, mert a vége nekik nagyon rázós volt. Felérve azonban minden panaszunk megszűnt nekünk is, annyira eszméletlen volt a hely. Kis pihenés után visszaindultunk a parkolóba, de tettünk kis kitérőt és láttunk barlangrajzokat csak éppen a szabadban :)
A parkolóban odajött hozzánk egy csaj, és naptejet kért, aztán kiderült, hogy ők is magyarok, hasonló túrán vannak, mint mi :) Hát kicsi a világ. Este is összefutottunk velük a boltban, és nekik adtuk az egyik nemzeti park belépőnket, ami nekünk már nem kell. Ma csupa jót tettünk :)
Az Archesban amúgy megnéztük még a világ egyik legnagyobb boltívét, a Landscape Arch-ot, majd továbbmentünk a Canyonlands Nemzeti parkba, ahol megint csak elállt a lélegzetünk, olyan látványban volt részünk. A Mesa Arch-hoz terveztük menni, de előtte útközben is meg kellett párszor állnunk annyira jó volt a kilátás. Ez a park amúgy hatalmas, heteket el lehet tölteni benne, de mi csak ennyit terveztünk, mert még meg akartuk nézni a Dead Horse State Parkban a Dead Horse Point-ot. Itt is olyat láttunk, ami felfoghatatlanul szép volt :D Tervben volt még mára egy hely, de sajnos már nem fért bele, mindjárt kisakkozuk holnap megpróbáljuk-e behúzni.
Kicsit később rakok fel pár képet is.

Kaja

Meg kell örökítenem az utókornak, hogy tegnap milyen jó helyen milyen jót ettünk :) Úgy hívják a helyet, hogy Smiling Moose Deli, és teljesen normális áron nagyon jó kajákat lehet kapni. Életmentő volt a paradicsomlevesük, ami kicsit sem hasonlított az otthonihoz, inkább egy olaszos minestrone levesnek tűnt. Sajnos az út hátralevő részén már nem megyünk olyan államba, ahol vannak ilyenek.

Az első wow nap

A tegnapi napot a Red Rock Amphiteatrumnál kezdük. Ezúttal márcsak pakolták a koncert hozzávalóit, így simán bemehettünk. Tudtuk, hogy le fogunk döbbenni a látványtól, de hogy ennyire, arra nem számítottunk :D:D:D Tele volt a hely amúgy sportoló emberekkel, akik föl-le futkároztak a lépcsőkön, meg mindenféle fura dolgokat műveltek, pl. úgy futottak párosával, hogy az egyikükön volt egy amolyan hám féle, és húzta a másikat :D Sétáltunk egyet a környéken, jó kis túra volt, de megérte :) Ide vissza kell jönnünk egyszer egy koncertre, hatalmas élmény lehet :)

Nehezen sikerült elindulni onnan, mert tudtuk, hogy vár ránk még jobb is :) Először visszamentünk Friscoba ebédelni, meg vásárolni pár apróságot, aztán irány az Arches Nemzeti Park. Röpke 4,5 órás út volt, rengeteg döbbenetesen szép hellyel, és ami jó volt, hogy az út nagy részén lehetett 75-tel menni, ami itt már nagyon soknak számít.

Kb. este fél7re értünk oda, pont reggel olvastam, hogy 7 körül a legszebb, sajnos a felhők ezt nekünk kicsit beárnyékolták, de így is hihetetlen szép volt. Ma megint korán kelünk, hogy vissza tudjunk menni, mert egyelőre csak feltérképeztük a terepet, aztán ma bejárjuk jobban.

Felteszek néhány képet a parkról is: