Képek

Jöjjön akkor néhány kép.

Delicate Arch:

Landscape Arch:

Canyonlands Nemzeti Park:

Mesa Arch:

Dead Horse Point:

Cukiság bónusz a végére, ilyen minimókusok futkorásznak mindenfelé a parkban. Nagyon picik és fürgék, közeljönnek, de nem szemtelenek, megfogni nem lehet őket, de elfogadják a mogyorót meg a magokat a fáradt magyar turistáktól :)

Ámulatból ámulatba

A mai napot azzal kezdtük, hogy visszamentünk az Archesba és tettünk egy 5km-es túrát a Delicate Arch nevű boltívhez, ami Utah állam szimbóluma. Szerencsére viszonylag korán értünk oda és felhős volt az ég, de így is elég fárasztó hegymászás volt. Egy helyen el is tévedtünk, és azok az emberek is, akik minket követtek :) Mondjuk mi viszonylag hamar rájöttünk és visszafordultunk, de mások nem, és meg is szívták, mert a vége nekik nagyon rázós volt. Felérve azonban minden panaszunk megszűnt nekünk is, annyira eszméletlen volt a hely. Kis pihenés után visszaindultunk a parkolóba, de tettünk kis kitérőt és láttunk barlangrajzokat csak éppen a szabadban :)
A parkolóban odajött hozzánk egy csaj, és naptejet kért, aztán kiderült, hogy ők is magyarok, hasonló túrán vannak, mint mi :) Hát kicsi a világ. Este is összefutottunk velük a boltban, és nekik adtuk az egyik nemzeti park belépőnket, ami nekünk már nem kell. Ma csupa jót tettünk :)
Az Archesban amúgy megnéztük még a világ egyik legnagyobb boltívét, a Landscape Arch-ot, majd továbbmentünk a Canyonlands Nemzeti parkba, ahol megint csak elállt a lélegzetünk, olyan látványban volt részünk. A Mesa Arch-hoz terveztük menni, de előtte útközben is meg kellett párszor állnunk annyira jó volt a kilátás. Ez a park amúgy hatalmas, heteket el lehet tölteni benne, de mi csak ennyit terveztünk, mert még meg akartuk nézni a Dead Horse State Parkban a Dead Horse Point-ot. Itt is olyat láttunk, ami felfoghatatlanul szép volt :D Tervben volt még mára egy hely, de sajnos már nem fért bele, mindjárt kisakkozuk holnap megpróbáljuk-e behúzni.
Kicsit később rakok fel pár képet is.

Kaja

Meg kell örökítenem az utókornak, hogy tegnap milyen jó helyen milyen jót ettünk :) Úgy hívják a helyet, hogy Smiling Moose Deli, és teljesen normális áron nagyon jó kajákat lehet kapni. Életmentő volt a paradicsomlevesük, ami kicsit sem hasonlított az otthonihoz, inkább egy olaszos minestrone levesnek tűnt. Sajnos az út hátralevő részén már nem megyünk olyan államba, ahol vannak ilyenek.

Az első wow nap

A tegnapi napot a Red Rock Amphiteatrumnál kezdük. Ezúttal márcsak pakolták a koncert hozzávalóit, így simán bemehettünk. Tudtuk, hogy le fogunk döbbenni a látványtól, de hogy ennyire, arra nem számítottunk :D:D:D Tele volt a hely amúgy sportoló emberekkel, akik föl-le futkároztak a lépcsőkön, meg mindenféle fura dolgokat műveltek, pl. úgy futottak párosával, hogy az egyikükön volt egy amolyan hám féle, és húzta a másikat :D Sétáltunk egyet a környéken, jó kis túra volt, de megérte :) Ide vissza kell jönnünk egyszer egy koncertre, hatalmas élmény lehet :)

Nehezen sikerült elindulni onnan, mert tudtuk, hogy vár ránk még jobb is :) Először visszamentünk Friscoba ebédelni, meg vásárolni pár apróságot, aztán irány az Arches Nemzeti Park. Röpke 4,5 órás út volt, rengeteg döbbenetesen szép hellyel, és ami jó volt, hogy az út nagy részén lehetett 75-tel menni, ami itt már nagyon soknak számít.

Kb. este fél7re értünk oda, pont reggel olvastam, hogy 7 körül a legszebb, sajnos a felhők ezt nekünk kicsit beárnyékolták, de így is hihetetlen szép volt. Ma megint korán kelünk, hogy vissza tudjunk menni, mert egyelőre csak feltérképeztük a terepet, aztán ma bejárjuk jobban.

Felteszek néhány képet a parkról is:

Jetlag

Három, ill. 5 óra alvás után felébredtünk és nem tudunk visszaaludni. Két éve nem volt ilyen, remélem többet nem is lesz. Annyira amúgy nem baj, mert így kicsit rendeztük a csomagjainkat, az is kellett már.

Tegnap Denverben szállt le a gép, valahol itt hagytam abba. A denveri reptér nagyon érdekes, olvastam már róla dolgokat, nagy összeesküvéselméletet meg mindent, hát tényleg nem egy hagyomásnyos reptér, de nekem bejött. Busszal vittek ki minket az autókölcsönzőhöz, ahol 1 darab autó volt csak a kategóriában, egy Chevrolet Captiva LT. Elsőre nem ilyet akartunk, volt pár másik a listánkon, így mondtuk, hogy várnánk kicsit hátha jön egy jobb. Jött is egy, de annak kisebb volt a csomagtartója, így maradt az eredeti. Egész jó autó amúgy, csak nem veszi könnyen a 3000 m-es hegyek közt az emelkedőket.

Első célunk egy simkártya vásárlás volt, amivel tudunk országon belül ingyen telefonálni, netezni és bárhova smst küldeni. Na itt egy kicsit eltévedtünk, ill. egy iszonyat hosszú út teljesen másik végébe mentünk, mint kellett volna, de legalább láttuk kicsit a várost, tudtunk kajálni.

A Red Rock Amphiteatrumban este BB King koncert volt, így nem engedtek be minket, csak a környéket tudtuk megnézni, de az is iszonyat szép volt. Reggel 8kor nyitnak, úgyhogy most reggeli után vissza is megyünk, már csak ezért sem baj, hogy korán ébredtünk.

Este még voltunk outletben, kifosztottuk a Columbia és a Tommy Hilfiger boltot, meg csináltunk nagybevásárlást a Walmartban, így már nyugodtan mehetünk délután az Arches Nemzeti Parkba.

Ami kevésbé tetszik az USA-ban

Mert igen, ilyen is van J

Szóval:

MINDENHOL EZERREL MEGY A LÉGKONDI!!! hoztam egy kis kendőt, amit sálnak használok, jó ötlet volt, ajánlom másnak is, aki nehezen bírja az ilyet.           

MINDENT jéggel isznak. Én nem tudom, hogy csinálják, de mindent jéggel isznak, ami hideg ital. Sőt szerintem még a jeget is jéggel. Vigyázni kell, ha valahol inni kér az ember külön hozzá kell tenni, hogy jég nélkül plíz különben kapsz egy adag jeget és a jégdarabok közt lesz valami innivaló is.

A kávét tűzforrón isszák. Én nem tudom, hogy  valamivel bélelve van a szájuk, vagy egyszerűen csak a jeges dolgokat váltogatják a tűzforróval, és a kettő kiegyenlíti egymást, passz.

Minden papír hajszálvékony. Legyen az zsebkendő, wcpapír, minden csak 1, max. 2rétegű. Szóval aki annyi zsepit használ, mint én az hozzon magával sokat ha ide készül J

Chicagoból Denverbe

Ismét repülünk, így van kis időm írni.

A tegnapi út második fele számomra nagyon szenvedős volt. Nagyon szerettem volna aludni és próbáltam is, de nem sikerült megfelelő alvópózt találnom, így nem lett éppen pihentető. Érkezés után kb. egy óra volt, amíg átjutottunk a hatóságokon, volt megint ujjlenyomatvétel mind a 10-ről, csináltak rólunk „sztárfotót”, útlevélvizsgálat, miért jöttünk, mit csinálunk, stb. Kicsit aggódtunk, hogy ha kinyittatják a bőröndöket nem fog tetszeni nekik a 10 kiló házi életmentő süti, de szerencsére senki sem foglalkozott velünk. Mivel ekkor már kb. 24 órája voltunk úton, úgy döntöttünk taxizunk a hotelbe. Jó döntés volt, mert kb. 25 perc alatt bent voltunk. Igaz, nem volt olcsó (58$), de akkor és ott nekünk nagyon megérte. A taxisofőr is jó fej volt, és ugyanúgy száguldott, mint az otthoniak J

A Congress Plaza Hotelben volt a szállásunk, ami egy nagyon régi szálloda, de még jó állapotban van. Két szárnya van az épületnek, az egyikben a páros számú szobák, a másikban a páratlanok. Na hát mostantól már tuti nem fogjuk keverni, hogy az odd a páratlant jelenti J A szobánk jó nagy és kényelmes volt, sikerült parkra nézőt kapnunk, a híres Buckingham szökőkút tetejét láttuk is. (Aki esetleg nem tudná ez az a szökőkút, ami a Rém rendes család főcímében is van, ezt én is csak nemrég tudtam meg J) Az ágy hatalmas volt és kényelmes, kb. 7 órát aludtunk, de azt olyan mélyen, hogy legalább 10nek tűnt J

Reggel jól jött a tegnap a repcsin elrakott keksz, kifli, aztán mentünk is a metróhoz. Jelentem ez a chicagoi magasvasút, vagy nem tudom, hogy hívják állati jó. Pár utcát kellett csak sétálnunk az Adams/Wabash megállóig, aztán a néni segített jegyet venni (2,25$/fő), és hamarosan jött is a szerelvény (narancssárga vonal), ami elvitt Midway reptérre. Ez a reptér közelebb van a belvároshoz, mint a tegnapi, kb. 25-30 perc alatt ott is voltunk. Mivel tegnap becsekkoltunk így csak a bőröndöt kellett feladni. Nagyon tetszett a rendszer, gyorsan is ment. A securityn is gyorsan átmentünk, utána már csak kaját és kávét kellett magunkhoz vennünk, és jól is voltunk. Nagyon bejött amúgy a reptér, én amolyan fapados megoldásra számítottam, de egyáltalán nem az volt, bár lehet, hogy ez az USA fapad módi, nem tudom. Ami viszont a legjobb volt, hogy security előtt elég csak kiburítanod az innivalódat, bent újra lehet tölteni, és a rendszer számolja, hogy hány műanyag palackot spórolt meg a világ ezáltal. Zseniális ötlet, lehetne máshol is!!! J

A Southewst most amúgy nem csinált semmi produkciót, de így is teljesen rendben van. Nem lehet helyet foglalni, viszont amikor becsekkolsz kapsz egy számot, és a beszállításnál vannak ilyen oszlopok számokkal, onnan tudod hova kell állni, és ez a beszállási sorrend. 2 ilyen sor van, az A meg a B, az A a plussz pénzes elsőbbségi sor. A gépen adnak ingyen inni üdítőt, vizet, meg egy kis mogyorót meg csipszet. Erről amúgy a megboldogult Malév jut eszembe, ahol még ennyit sem kaptam, csak 10 deka mogyorót…

Ami még jó, hogy van a gépen ingyen wifi, amivel lehet tévét nézni, meg azt, hogy épp merre járunk, persze csak akkor, ha van laptopod, olyan telefonod, ami erre alkalmas. 8$-ért lehet teljes wifit is venni, de most erre a 2 órára nem vettünk.